Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

A falvak népe nem láthatott az abszolutista törekvés sima modorú, de ravaszul felállított kulisszái mögé, nem tudhatta, hogy kizsákmányolt nyomorúságának felkavarása csupán csak eszköz az udvar kezében a rátarti, s műveltségben tunyán és csökönyösen maradi birtokos nemességnek a megzabolázására és fékentartására. S a somogyi jobbágy — telkes, zsellér és árendás, akit egyaránt nyomott a robot, a fonópénz, a disznó és méhtized, az összes parasztnyomorító kilenced, a földesúri követelések egész sorával — mindezt nem látva óráját ütni érezte, s titkos összejövetelre bújt össze napszállat után a falvakban, földből, vagy vályogból vert házainak szalmafödelei alatt. I. 1750. Bürüs, Magyarújfalu és Várad helységek robotterheik enyhítését kérik Nagy János viceispántól A somogyi tájon kibontakozó új paraszti életet súlyos és egyre növekvő földesúri terhek fojtogatták. A XVIII. század közepének hosszas háborúi következtében a gabonaárak magasra szöktek: a földesurak nem elégedtek meg többé a jobbágyföld termésének kilencedével, hanem növelték azoknak a szántóknak a területét, amelyet maguk műveltettek meg a jobbágyok robotjával. Hirtelen emelkedni kezdtek — ennek következtében — a robotterhek, sűrűn hívták robotra a hajdúk a parasztokat, egyre kegyetlenebbül hajszolva őket a munkára. Jól mutatják ezt Czindery Ignác jobbágyainak könyörgő sorai is, melyeket a vármegyéhez intéztek: »Tekintetes Úr, jó Urunk! Alázatos, térdünk, fejünk meghajtásával való bizalmas instantiákkal borulunk Tekintetes Viceispány Urunk szine és tekintete eleiben, mivel mind ez ideig is nem búsítottuk sem az Tekintetes Úr, Viceispány Urunkat, sem az Tekintetes Vármegyét, de már el nem állhatjuk Tekintetes Czinderi Ignácz földes urunknak terhes robotolását, mert mind nyári, mind téli időben annyira szorongat az robotolással, minden cselédestül együtt, hogy magunknak ingyen soha nem dolgozhattunk, holott midőn gróf Rindsmaul méltóságos úrnak keze alatt valánk, esztendőnkint minden különös kenyéren lévő gazda hat-hat napszámot robotolt, az árenda is ki feljebb, ki alább, mint azsessiója (telke) érdemelte úgy mint némely közülünk nyolc forintot, hatot, négyet és így a szegénység esztendőnkint befizette, annak utána békében megmaradt. De most minden különös gazda sessiójához képest ki egy forintot, ki ötven pénzt fizet, de az robotot minden kölönös gazdát, ki egyes ember magát hajtja, ki pedig családos gazda, minden cselédjével együtt még egész hetet is szolgáltat velünk, melyet bizonyára el nem állhatunk. Az elmúlt napokban is kiállítottuk minden különös gazdától az egy-egy kaszást, de azzal nem elégedvén Tekintetes Földesurunk ispánja, hanem minden embert, valamennyi találtatott, mind akarván kaszálni hajtani, a szegény embert ütötte, dobta, kínozta, verte, valamiképpen a pogány a rabszolgájával, mivelünk hasonlóképpen cselekedett az ispán és ugyan maga kihajtotta minden házból a két kaszást. Jóllehet mi azelőtt nem vonakodnánk, ha úgy robotoltatna velünk mint környülünk levő jobbágyokkal más méltóságos uraságok, de ez fölöttébb vagyon, mert némelek közülünk nagy intereses (kamatos) pénzzel szerzik kenyereket és úgy táplálják szegény cselédjeiket és úgy szolgáljuk a terhes robotot. Ifjaink elidegenedvén ezen terhes robotolástól naponkint széledeznek, hol találnak helyet, elhagyván atyjokat, anyjukat,