Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

által, melly az bátyám kezében volt, az jobb kezemen úgy meg sértetődtem, hogy három ujjom megromolván, az szolgálatra alkalmatlannak tétetődtem... Most leg közelebb ell multt július holnapnak 24

dlk napján csokonyai uraság hajdúi által Visontán fogattattam meg azon okbul, hogy június holnapnak utolsó napján egy bizonyos tekintetes nemes Baranya vármegyebéli bitsérdi lakosnak, az királyi sónak Kanisárul való vitelérül vissza jöttével visontai határban lévő Csertelek nevezetű tsárdán az fejét holtával meg vágtam: azon okbul, hogy bitsérdiek, kik négyen vagy öten emiétett tsárdában ennyi akarván, egy sajtot elől vettek és azt magok elejben le tették, én azt meg kévánván, az társomnak, Horvát Mihálynak (ki mastanában itten, Csokonyában fogva tartatik) mondottam, hogy azon sajtot vegye ell, amazok pedig nem engedtik. Én azért meg bosszankodtam, látván azt, hogy az társomnak az sajtot ell vennyi nem engedik, kezemben lévő holtammal az egyiket meg vágtam. Forrás: Proc. magistratuales 5. fasc. nr. 248. (ad 2951/1791.) 66. 1745-1770. A somogyi parasztmozgalmak és az úrbérrendezés Mária Terézia korában A magyar országgyűlések sorozatosan panaszolták, hogy az egyre növekvő állami terhek tönkreteszik a nyomorban élő adózó jobbágyságot. Az állandóan növekvő hadikiadások és felgyülemlő államadósságok már hazánkban is követelték az uralkodóháztól a nemesi birtokok adómentességének a megszüntetését, mint tették azt Ausztriában is. Amikor az udvar látta, hogy az 1764-es országgyűlés felháborodott visszautasítása végsőkig ellenállt az adóemelési kísérleteknek, ettől kezdve már csak ritkán hívott össze országgyűlést, egyre inkább a rendeletek tömegével támadta a birtokos nemességet. Egyik legelevenebbe vágó támadását éppen a nemesség legfontosabb jövedelemforrása és létalapja ellen: az úrbéri adózás, a jobbágyi szolgáltatások túlhajtása ellen intézte az udvar. Megrökönyödve és fogcsikorgatva vette tudomásul a somogyi nemesség is az úrbéri szerződések törvényesség szempontjából való felülvizsgálatát. A vármegyének tetszett, vagy nem — az elrendelt vizsgálatokat végre kellett hajtania. A falvakba szétküldött szolgabírák immelámmal tettek eleget a helytartótanácsi rendeleteknek, húzva-halasztva a vizsgálatok megtartását, s homályos jelentéseit csak akkor fogalmazta meg igen nagy késedelemmel a vármegye, amikor a helytartótanács a válaszadásra már többször megszorította. Még elevenebbe vágó és az önkormányzati elv még súlyosabb megsértését jelentette az a rendelet, amellyel — nem hivén a megyei jelentéseknek — külön bizottságokat szervezett az úrbéri ügyek rendezésére az udvar, és biztosait a megyei szolgabírák után küldve, azokat közvetlen helyszíni tárgyalásokra kényszerítette az érdekeltekkel: a jobbágyokkal. Az egyre erősödő abszolutizmus a XVIII. sz. közepétől gyarmati sorba taszította hazánkat. Az adóalap és a parasztkérdés volt a gyarmati sors legégetőbb kérdése, hiszen az udvar is tudta, hogy nem igen számíthat — a nagymérvű földesúri kizsákmányolás után — a jobbágyság adójának emelésére.