Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

ottan mint az féle gyerkőcze, az attyámmal és anyámmal laktam, ugyan ottan az attyámnak sörtvélesseit őrizvén, történt vélem, hogy egy ízben Csák uramnak szolgáló leánya az berekben béka rokkát ment szenni másod magával, én is másod magammal lévén, egy berek volt köztünk, hogy az leányokat észre vettük, hittük hozzánk által, de nem jöttek, szorul szóra öszve vesztünk, mi az után á berken által az leányokhoz mentünk, de meg nem vártak, hanem ely futottak, egyik mind azon által, úgy mint az mostani feleségem, amint kergettük, az földre leesett, at földön én megvertem, úgy hogy orrrán, száján a vér jött és úgy haza futott, oly képpen, panaszolkodván Csák uramnak, mintha én erőszakot akartam volna rajta tenni, ugyan azért Csák uram által meg fogattatván, az leánt ely kelletett vennem, s mivel pápista volt, magamnak is azzá köllött lennem, más képpen Csák uram ely sem bocsátott volna." Forrás: Proc. mag. 857. sz. 4. 1790 Egy kanász „önéletrajza". „Sebők Mihálynak hivattatom, kálvinista vagyok, lehetek 20 esztendős. Itten, Csokonyában születtem, és ugyanitt mintegy 15 esztendős koromig az szüleimnél tartózkodtam, azután pedig ugyan Csokonyában lakozó Vörös Györgynél kanász lettem. Ki töltvén pedig az esztendőmet, ugyan azon gazdámnál mint egy két holnapig mint béres szolgáltam, azután pedig minthogy dolgoznyi nem szerettem, azon gazdámot üdőmnek ki tölte előtt ell hagytam és ugyan Csokonyában lakozó Fülöp Györgynél ismitt kanászi szolgálatot vettem föll, és azt Szent György napig szolgáltam. Onnénd ismitt az előbbenyi gazdámhoz, Vörös Györgyhöz mint kanász visza mentem, á hol is november holnapnak utólláig maradtam, azután pedig azon okbúl, minthogy szűrt nem vett, őtet ell hagytam és az uraság csokonyai kanászához bojtárnak áltam mentem és Szent György napig ott voltam. Onnénd pedig az anyámhoz ugyan Csokonyába haza mentem és ott egész kukoricza vetésig otthon maradtam, azután pedig azon okbul, hogy az királyrévi kortsmárosnak ládáját föll vervén, az pénzét ell loptam, meg fogattam és ezen nemes vármegyének tömlöczében be hozattattam, és ottan 50 pálczáknak ell vételével kilencz hetek ell folyása után ki botsáttattam. Onnénd ismitt az anyámhoz vissza menvén és ottan egy hétig tartózkodván, ismitt az uraság csokonyai kanászához bojtárnak bé állottam, és azt Szent Mihály napig szolgáltam. Onnénd ell mentem kálmántsai határban lakozó Borzas Györgyhöz és ottan Januarius holnapig kanász voltam. Ezt ell hagyván, ell mentem az szent-királyi határban lévő birkáshoz, az kinél is mennyi üdéig voltam, nem tudom, mively egy koron az gazdám oda haza nem lévén, egy puskát, két ködment, egy fejszét, egy pár asszonyi csizmát, egy téli söveget éjczakának idején magamhoz szedtem, s avval ell szöktem, de az gazdám utánnam eredvén, az gyöngyösi pusztán az gulyásoknál el ért és minthogy mindent kezemen talált, azt ell vette tőlem, engemet pedig meg kötözvén Csokonyában az tisztartó úrhoz ell vitt, ki is minek utánna egynihányszor rajtam üttetett volna, emiétett birkásnak azon okbul vissza adott, hogy engemet az nemes vármegye tömlöczébe küldene, de ő Kapósban nem, hanem az maga házához vitt és ott keménnyen meg verve ell eresztett. Azonban egy nihány napok után az uraság kálmántsai kanászához mentem és ott sörtvéleseket őrözvén mind addig tartózkodtam, méglen csokonyai lakosok által császári béresnek meg nem fogattattam... Az múlt ősszel szabadsággal haza eresztettem.. . egyenesen Csokonyába jöttem és itt az uraság kanászánál szolgálatot vévén föll, úgy élődtem... Azért nem mentem vissza, mively á multt télen egy bizonyos lakodalomban, á hol én is vőfén voltam, történetbül egy töltött pisztólnak ell sülése