Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

Lássunk egy vásárra vitt ruházati cikkek árait tartalmazó 1737. évi hivatalos limitációt: »Egy pár lengyel csizma kápával, halzsírral készített bőrbül 2 Ft. 75 dénár. Kaposi vagy Pécsi kordovány csizma 2 Ft. 50 dénár. Egy pár Asszonynak való csizma Török Kordoványbul 2 Ft. 25 dénár. Legénynek való egy pár Szattyán csizma 75 dénár. Gyermeknek való 60 dénár. Közönséges bőrbül készített Cipellisnek párja 60 dénár. Egy pár telekös bocskor bőr kapcával 80 dénár. Egy pár öregh saru 1 Ft. 10 dénár. Fehér mente béléssel 4 Ft. 25 dénár Legjob s öregjebb karasiábul való Nadrágh 1 Ft. 50 dénár. Legalább való karasia Nadrágh 1 Ft. Egy Eöregh Köpenyegh 4 Ft.« Forrás: Kgy jkv. 1737. 719-739. o. 65. 1745-1791. Pásztorok elleni hatósági nyomozások és kihallgatások A hódoltság alatt elnéptelenedett Somogy hatalmas erdőségei kiváló lehetőséget nyújtottak a sertéstartásra. A makkoltatással, mint haszonvétellel a földesurak úgy éltek, ogy bérbeadták idegeneknek — például rácoknak— az erdőket, részint pedig úgy, hogy maguk tartottak állatokat. A nagy számú kondák sok pásztort igényeltek, akik főleg a szabad költözésű zsellérek közül kerültek ki, akiknek nem volt megélhetést biztosító jobbágy foldj ük. A messze földön híres somogyi kanászokat, pásztorokat „kemény legényekké" edzette nehéz és férfias munkájuk, a reájuk bízott állatok védelme, ezért is volt kénytelen a vármegye oly sokszor vizsgálatot indítani az általuk vagy ellenük elkövetett bűnügyekben. Ezek a vizsgálatok, amelyeket olvasókönyvünk hasábjára válogatott Tóth Péter, bepillantást engednek a pásztorvilág hétköznapjaiba, s ilyen módon pótolhatatlan forrásai a történeti néprajznak. 1. 1745. Szabó István, 28 éves Szamárd helység kondása: „Igenis jelen volt a biztonság s azért is látta testi két szemével, hogy ez mostan folyó 1745. esztendőben meg esett Szent András havának 11-ik, azaz Szent Márton napra kelő verratára, hajnal előtt tekéntetes nemes Somogy vármegyében levő határában, nevezet szerént a töröki kúton föllül. Szamárdon meg irtt nemes vármegyei helység lakossának, Cseh Istvánnak háláson lévő sörtvésseire bálványosi, nevezett vármegyei lakos Varga Istók negyed magával tolvaj módon rajtok ütvén, sörtésseit az hálásrul ki bocsátotta. Mivel szép hód világ lévén és azonnal a fatens hozzá közeiétett Varga