Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)
A feudális tulajdonviszonyok közepette a szőlővel beültetett területeknek — a szőlőhegynek, közhasználatú latin terminussal: a promontóriumnak — sajátos jogállása volt, mégpedig a szőlőművelés munkaigényességének következtében. A feudális földtulajdonos például csak nagyon korlátozottan érvényesíthette a földesúri jogait: ha a szőlőt birtokoló jobbágy, polgár vagy nemes szőlője után megfizette földhasználatért járó bért (kilencedet, hegyvámot, taksát), akkor szabadon rendelkezhetett azzal, tehát eladhatta, örökíthette, stb. Vagyis a szőlőbirtokosnak társadalmi helyzetéről függetlenül azonos kötelességei és jogai voltak ugyanazon a szőlőhegyen, anelyeket az ún. szőlőhegyi artikulusokban rögzítettek. Ennek a különböző társadalmi helyzetű emberekből összetevődő közösségnek az önigazgatására példaként a szentgyörgyvári, bagolai és látóhegyi szőlőhegyek 1771-ben kiadott artikulusait közöljük. A céhek a feudális kori árutermelés fejlődését, de annak korlátait is tükröző érdekvédelmi szervezetek voltak egy-egy iparág kézművesei számára. Privilégiumaikkal egy körülhatárolt terület — a falu, mezőváros, esetleg vármegye — kézműipari termelésének és áruforgalmának ellenőrzését kívánták biztosítani. E privilégiumokat a királytól — később már a nagybirtokos földesuraktól is — nyerték. A XVIII. századtól kezdve inkább a vármegye ellenőrzése alá kerültek; így például az árdrágítás megakadályozása érdekében a vármegye határozta meg — limitálta — a céhek által termelt áruk értékét. A belső életüket meghatározó törvényeket, a céhstatumokat azonban önmaguk számára határozták meg, noha azokat is jóvá kellet hagyatni a felsőbb szervekkel. A helyi önkormányzat e szép példái közül most azt az 1768-ban készült tervezetet adjuk közre, Tóth Péter összeállításában, amellyel a Somogy vármegyében élő molnárok kívánták önmagukat igazgatni. A) 1817. Pátró kuriális helység statumai „Alább írottak, nemes pátrói, tekintetes nemes Somogy vármegyei curialis helységbeli lakosok és köz-birtokosok,ezennel adjuk tudtára mindeneknek, a' kiknek illik, hogy minekutánna nevezett nemes helységünkben több rendbéli kártételek, sérelmes és törvénytelen tselekedetek és hatalmaskodások minden zabolya fenyétték és orvoslás nélkül naponként tetetni tapasztaltattnának, úgy,hogy nemesi praerogativáink el enyészésétül s önnön el pusztulásunktól méltán félhetünk; — mind ezeknek meg előzése végett öszve kaptsolt akarattal meg határoztuk magunkban, hogy bizonyos statumokat — rendszabásokat — tegyünk, mellyek szerint mostan és jövendőre köztünk s maradékink között igazság kinek-kinek ki szolgáltassék, és egyszersmind helységünk köz-haszna eszközöltessék. Ezen egyenlő akarattal tett végzésünknek következésében a' tekintetes nemes vármegye által közinkbe ki küdött tekintetes véssei Wessey Ferentz fő szolga biró úr' jelenlétiben e* következendő statumokat hoztuk bé szoros meg tartás végett: 1. Mivel a' jó rendtartáshoz meg kivántattnék, hogy bizonyos elől-járók legyenek, a' kik minden törekedéssel az igazság' ki szolgáltatására ügyeljenek; azért is választottunk magunk közül nyolcz elől-járókat, a' kik közül az egyik perceptor név alatt a' helység' cassájára vigyázzon. Az elől-járók mellé rendeltettnek:
