Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)
mellyet ő Nagysága maga kegyelmes decretumával is confirmálván, méltóztatott megböcsülni; küldöttem azért ő Kegyelmét Kegyelmetekhez arra a végre, hogy valakiket fegyverhez és hadakozásra alkalmatos embereknek ítél és talál lenni Nemes Szála és Somogy Vármegyékben, mindazokat maga ezerének fölszámosítására és országunk szolgalatjára fölszedje és arra rendelt tisztei által fölszedethesse. Az végházokat peniglen, kik annakelőtte is országunk oltalmában nagyobbrészül ő Kegyelmével vitézkedtenek, zászlókat emelni kényszerítsen. Intimálom azért a Nemes Vármegyéknek és végházoknak, hogy ő Kegyelme mellé sörényen fölüljenek, és valahova ő Kegyelme kívánja. Hazánk szolgalatjára magával odajöjjenek; sőt ha talán némelyek az elöljáró hadakkal fölülni kényszeríttettenek is, ha kik vagy a végházbeliek közül, vagy a vármegyékbül és nemességtül valók, kik azelőtt föntirt Kapitány Uram zászlója alatt vitézkedtenek és most más tisztek által fölszedettetének; azok is megírt Kapitány Uram ezerében visszajöjjenek, és Tiszt Uramék is, kikkel illetin katonaság találtatik, minden difficultás nélkül ő Kegyelméhez visszabocsássák. Elhiszem azért, kiki maga hazafiuságát ezen alkalmatosággal contestálni kívánván, ezen pátensemmel és fenntirt Kapitány urammal semmiben ellenkező nem lészen. Datum Seregéles. 16. 9-bris Anno 1705. Méltóságos Fejedelem Felső—Vadászi Rákóczi Ferencz Kegyelmes Urunk Tábori-Generális-Főstrázsamestere és Dunáninnét commandérozott Hadainak és Földnek FőCommendója; Bottyán János.« Bottyán János igen kedvelte és becsülte a somogysági népet. Egyik Pápáról 1707. március 1-én gróf Eszterházy Antalnak írt levelében többek között ezeket írta: »Minthogy ez a föld úgy óhajtott és örömest lát, — noha beteges állapottal vagyok: míg egy csepp vérembe tart, üt nem hagyom szegényeket. Ez a föld ugyan teljességei olyan confusióba nincs, az mint talám Nagyságod érti. Noha az faluk elfutottak nagyobb részint: de kenyeret mégis jobban kaphatni, mint szénát és abrakot...« Közli: Thaly KálmámBottyán János levelezései 1685-1716. Bp. 1883. 272-273,347. oldal. 56. 1710. Attala betelepítése Kaposvár betelepítésével majdnem egy időben került sor Attala puszta benépesítésére is. Az alább olvasható sajátos telepítési szerződésből hiányzik a korszakban szinte általános néhány évi adómentesség ígérete, s a helységbe beköltözők számára a szabadon, vagy költözködési illeték lefizetésével gyakorolható szabadköltözködési jog biztosítása. Mindkettőt illetően nagyon határozott hangon rögzítette az irat: az adót a lakosok »mindenkor okvetlen« tartoznak megfizetni, és az esetleg továbbköltözni szándékozó »nyargalo polgarnak« vagyona elvételét helyezte kilátásba. Hiányzik a szerződésből a szolgáltatások teljes részletezése, ehelyett — itt is — az őrkanonokság birtokán érvényes, valamilyen urbárium szerint követelik a szolgáltatásokat. így a telepítési szerződés tulajdonképpen csak Tóth András és az őrkanonokság közti szerződés, aki — miután a helység benépesítését és egyéb szolgálatokat is vállalta — minden szolgáltatástól mentesen kapott birtokot, és az okmány értelmében az alakuló helységben a tulajdonos teljhatalmú megbízottja lett:
