Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

»En Matusek András Tyniniaj Szentelt Püspök, Győry Nagy Prépost, Fejér Vári Custos, Sopronyi Beneficiatus, Császár és Koronás Király Urunk eő Fölsége Tanácsa. Adom tudtára mindeneknek az kiknek illik ez levelemnek rendiben: Hogy mivel sok háborús üdők után jó meg szállván Fejér-Vári Custosságomhoz tartozandó Attala névő Pusztámot N. Somogy Vármegyében lévőt, vigore presentium adtam szabadságot ugyan Attalán Lakozó Tott Andrásnak firul fira, hogy (amennyiben az én jussomat illeti) minden némii adózóstul ment légyen, és hogy mindeni Pusztábul egy-egy helyet minden pertinentiáival (külső tartozékaival) szabadossan bírhasson, meg engettem; Kire nézve eő is mind szabados tartozik az én jószágom, ugy Gondviselőim mellett mind a N. Vármegyékre, mind pedig más állapotokban, amint az szükség hozandani fogja magával, mellynél jobban sörénkedni, s fáradozni, sőtt szabadon kötelességéről megemlékezvén, tartozik az Pusztáimot Lakosokkal és Polgárokkal tehetsége szerént megszállétani és Jószágomat bővéttenyi, mindezekhez hozzátévén azt is, hogy ha quo casu valamely Polgár az én Jószágomat egy-két Esztendeig birnya, s élnyi akarna, azután pedig Házát elhagyván, más faluban akarná lakását venni, tehát az olyan nyargallópolgárnak jószágát szabadon confiscalhassa Földes Urának számára. Hogy pedig valamely Uj Polgár jönne: Jószágomban, s meg akarna szállani, tartozik nekem, mind Földes Úrnak Esztendőről esztendőre négy forintokat megadni, és emellett két icze vajat, két icze mézet, egy pár kappant, és minden száz báránybul egy párt, a mint az kiadott Urbarialis Insctructiomból ki tetczik. Az adót pedig Szent Mihály napjára mindenkor okvetetlen megadni és fizetni. Kirül attam ezen Kezem írásával, és Pöcsétemmel megerősétet Levelemet Győrött die 10 Április An. Dni 1710. Matusek András Tyniniai Püspök, Fejér Vári Custos.« Forrás: Az úrbérrendezés iratai: Attala. V.o. Iványi Emma: A földesurakat kiszolgáló parasztok. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711 — 1790. Szerk. Spira György Bp. 1952. 57. 1712. Kaposvár újratelepítése A mai Kaposvár 277 évvel ezelőtt — 1712.

dec.2-án — Eszterházy Pál által Kismartonban kiállított iratban kapta meg letelepülési engedélyét. - Az új mezőváros határa mindössze 252 hold volt, később bővült határa Gilice, Papsára, Nagy- és Kisgát, Újfalu és Ivánfa puszták területével. — A »Kapos névő város« helyét Szabó Péterek a Váralján: a Kapós vizétől keletre és északra, a mai belváros területén jelölték ki. Míg az újonnan telepített város alig volt 252 hold, addig a kaposvári uradalomnak 1712-ben 70 210 katasztrális holdnyi területén 19 községe, 23 pusztája terült el, amelyen 274 család élt — 209 jobbággyal és 65 zsellérrel. Ebből is látható, hogy milyen nagymértékű pusztulás érte az Eszterházyak kaposvölgyi birtokait, amelynek a falvait nemcsak a császári katonák élték fel, és nyomorították, hanem Béri Balogh Ádámék és Bottyán Jánosék is mindent elkövettek a labanc Eszterházy birtokok pusztítása érdekében: »A várost a legutóbbi Rákóczi—felkelés alkalmából a ráczok teljesen elhamvasztották s kihalttá tettek« — jegyzik fel a kaposvári uradalom összeírásában 1732. jún. 30-án Pozsonyban, — »lakoit pedig szétszórták, de a Fenséges néhai Eszterházy Pál herceg,