Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

»Ezen helységben a török időkben elsőben s azután a töröknek kiveretésével a keresztényeknek is híres praesidiumja (menedéke) volt, hanem in anno 1702 a fölséges udvarnak akaratjából és rendelésébül Kanisa, a több más nevezetes végházakkal együtt ennek a vára is elhagyatott, azonban ingruálván medio tempore (kitörvén) a boldogtalan kurucz háború, ezen helyet az rácz nemzet teljességgel elégette és elpusztította, s lakosai ki Szigetvárra, kik más, bátorságos helyekre véve lakásokat a hely teljességesen pusztán maradott, hanem a néhai máltóságos herceg 1712. okt. 1-én Kismartonból emanált (kiadott) patens levelében újabban való megszállítását (megszállását) kegyelmesen applacidalni (jóváhagyni) méltóztatott, melyre 1713. évben némelyek ugyan tavasszal, némelyek pedig ősszel, mindazonáltal nem sok számmal reá szállottak, hanem ezután medio tempore jobban gyarapodtak. Ivánfa igen közel lévén Kaposvárhoz, Kecel pedig azon kívül is pro usuatione (használatra) kaposiaknak lévén engedve, minthogy igen kevesen voltak, mind a két helyből maguk lakását Kapósba vitték, ivánfaiak mindazonáltal most is mind az ivánfai határról élnek. A szőlőhegyek is- ott vannak, azonban non obstante eo (tekintet nélkül arra), hogy ők Kapósban laknak nem úgy, mint a kaposi szabad emberekből álló lakosok, hanem mint az uraságnak több örökös jobbágyai az szerint árendázni, robotolni, s más, Szomajommal föltett kötelességeket supportalni (odaszállítani) tartoznak.« Források: OL: Eszterházy levéltár. Rep. 35. fasc. Z. Nr. 747 a. 1704. és fasc. V. Nr. 595 a 1704. és Rep. 35. fasc. X. Nr. 635. (A kaposvári uradalom úrbéri összeírása 1720-ból.) 55. 1705-1707. „...valaki hazájának igaz fia, fegyvert fogjon és országunk szabadságáért" ... „hadba szálljon." Bottyán János, a vezérlő fejedelem dunántúli hadainak tábornoka, Bercsényi Miklós pátensére hivatkozva, hadba szólította Zala és Somogy alkalmas fegyverforgatóit Kisfaludy László ezredes főkapitány vezérlete alatt. Bottyán János parancsa így hangzott: »Az minden Fejedelmek Fejedelme és Hadaknak Fővezére, a nagyhatalmú Úr-Isten, jóllehet a mi Kegyelmes Fejedelmünk fegyverével reánk és Hazánk ellen küzködő hitetlen német ellenséget már sok ízben megtörte és nagyszámú hadait sokszor diadalmunk alá vetette; de legközelebb mostanság maga fölfuvalkodottságábul az Tiszán általköltözése után Isten annyira confundálta, hogy reméntelen mind Erdélyben bemenetele, s mind a mi nagyobb, ©sak egy emberének is erre a földre valamikor visszatérése. Tetszett azért ez jó alkalmatossággal Kegyelmes Urunknak ő Nagyságának engemet ennyihány ezerbül álló lovas és gyalog hadakkal és sok böcsületes úri tisztekkel erre a földre előre általküldeni, s úgy Méltóságos Fő-Generális Székesi Gróff Bercsény Miklós Uramat ő Nagyságát utánnam nagy erővel expediálni; melly kitetszik az ő Nagysága erre a földre küldött méltóságos pátensébül, mellynek is merituma alkalmasint csak az, hogy valaki hazájának igaz fia, fegyvert fogjon és országunk szabadságáért igazán hadakozó, Kegyelmetekhez expédiait tiszteinkkel hadban szálljon. Mivel annakokáért sok hasznos szolgálatiért méltónak ítélte Kegyelmes Urunk Ö Nagysága Nemzetes Vitézlő Kisfaludy László Uramot az Ezeres-Fő-Kapitánságra,