Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

SOMOGY VÁRMEGYE A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1686-1848) Somogy vármegyei történeti fejlődésének fő vonala — a török kiűzésétől a polgári forradalomig — két szálból tevődik össze. 1. A földesuraknak az árutermelés növekedése kapcsán a parasztságot erőteljesen kizsákmányoló magatartásából, amely ugyanakkor állandóan növelte a fő- és a köznemessége közötti ellentéteket is, és 2. a parasztság birtoklási viszonyainak a védelmében kifejtett örökös társadalmi robbanások sorozatából. (Az 1767-es úrbéri mozgalmak,az insurgens lázadás, a mesztegnyői zendülés stb.) A korszakban — 119 év után — véglegesen helyreállt a Zalától különvált nemesi vármegye önállósága, s többszöri pusztulás után Kaposvár vált a megye végleges székhelyévé, amelynek falai között:a kulturális felépítményben mindenkor nyomon követhetők a reformkori köznemesi elemek előremutató vívmányai. (Az első gimnáziumok, a megyei könyvtár és olvasóegylet, a kórház alapítás, a folyószabályozások stb.) A török hódoltság után — 1720 táján — Acsády Ignác szerint 29429 volt a megye lakossága. A tényleges népesség száma azonban 65 — 85000 között mozoghatott. (Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII —XVIII. század fordulóján. Kaposvár, 1969.) 49. 1686-1703 Az élet megindulása a felszabadult megye területén A „bekövetkezett rossz idők": a török uralom a vármegyét elhanyagolt állapotba juttatták, valóságos elvadult tájjá, néptelenné züllesztették. Ezt jelentette az udvar részére Bél Mátyás is, miután a megyét szigethez hasonlítva, megállapította, hogy területén a sekély esésű folyóvizek hatalmas sással és bozóttal fedett posványos állóvizeket képeztek. Nemcsak a „talaj ősi jellegétől való kivetkőzés" következett be a megye területén, hanem még az itt lakó nép ősi jellege és észjárása is megváltozott. Lényegében Szekfü Gyula is ezeket mondotta — Bél Mátyás után a Magyar Történet IV. kötetének 466. oldalán —, amikor megállapította, hogy a hódoltsági