Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)
területen a nagy erdő és a sok mocsár nem ősi somogysági rengeteg, hanem a török uralom másfél századának pusztító következménye, amelyet újra meg kellett szállni és újra be kellett népesíteni — mintegy második honfoglalásként — miután lakosságát a török harcokban és az azt követő szabadság küzdelmekben jelentősen elvesztette. A mocsaras, gazos és elvadult tájon — amivé a török uralom tette Somogyot — valósággal gazdátlanná vált a megye. A Kollonich-féle tervezet az »Elaboratio Regni Hungariae« (Einrichtungswerk des Königreichs Ungarn«) a megyei birtokosokat a visszahódított területen a ius armorum alapján váltságdíj fizetésére és a birtokos nemeseket a Neoacquistica Commissio előtt a birtokjogok igazolására szólította fel. A váltságdíjat lefizetni nem tudó s a birtokjogaikat eredeti okmányokkal igazolni nem tudó birtokosok helyébe új tulajdonosok (indigenák) — Turinetti,Rindsmaul, Harrach, Traun, Strattmann, stb. — kerültek a megyébe. A hódoltság alatti menekülés közben elveszett iratok, az elkallódott és megsemmisült birtoklevelek, s családi archívumok pusztulása következtében máról holnapra vagyontalanná váltak a megye birtokos nemesei, akik nem tudták hitelt érdemlően igazolni jogaikat az ugyancsak elpusztult hiteleshelyi és megyei levéltárak hiányában. így a megye birtokos nemessége közül csak néhány családnak sikerült okmányaival a birtokhoz való jogcímet — avasvári káptalan előtt — igazolni. (Tóthi—Lengyel, Véssey. Mérey, Battyányi, Nadasdy, Sankó stb.) A nemesség így a török után olyan lassan szivárgott vissza a megyébe, hogy Somogy jó ideig meg sem alakulhatott, mint önálló nemesi vármegye. Később viszont a megyébe irányuló erőteljes bevándorlás során sokan jöttek olyanok, akik magukat nemeseknek mondották, csakhogy mentesüljenek az állami adóterhek alól. A század második negyedétől ezért a helytartótanács többször sürgette a vármegyét, hogy a felsőbb, a királyi ill. a kancelláriai leiratok, utasítások tartalmának megfelelően, ellenőrizze a vármegye területén élő nemesek privilégiumait, követelje tőlük jogérvényes nemesi kiváltságuk bemutatását és az igazolt nemesek jegyzékét terjessze fel. Az 1730. dec. 22-én Tapsonyban tartott megyegyűlés jelentést küldött a helytartótanácsnak. A latin nyelven írott felterjesztésben érdekes részek olvashatók arról, hogy a vármegye milyen időket élt át, a megyeszékhelyen milyen zűrzavaros állapotok uralkodtak a nem is olyan régen múlt török idők alatt. Ezt a részt kiemeltük és Kenéz Győző fordításában közreadjuk: »...Világos dolog ugyanis, s a nagyon is gyászos idők rendje s az ez időkből visszamaradt nemesi levelek elég világosan elmondják és bizonyítják, hogy a mai vármegyénk a háborúk zűrzavarában milyen leromlott állapotba került és mennyire állandósult állapottá vált felette az állandó átalakulás, változás; hogy mióta a kereszténységet Szigetvár elfoglalásával kiirtották, a török (ottomán) zsarnokság alatt, milyen hosszú idő óta nyögte a nép a köznéppel együtt a legvadabb ellenség által rákényszerített szolgaságot és alárendeltséget; napról napra áhítozván azt, hogy a szörnyűség e hálójából kimenekülhessen; végül aztán rengeteg sóhajtásra, siránkozásra és könyörgésre, melyekkel Istent ostromolta, az isteni fölség a magasságból kegyesen reátekintett és megnövekedvén a legdicsőségesebb osztrák ház legdicsőbb hatalma és ereje, győztes fegyverei révén — neveinek örök dicsőségére — a köznép és a nép szabad lett ugyan és bár kis létszámban, végre nyugodt állapotba került és örvendezett is szabadságának« ... »de annyira le volt gyengülve a vármegye birtokossága, annyira lecsökkent népeinek létszáma, hogy a vármegye hosszabb ideig Zala vármegyével volt összeolvasztva s a nemesség csak lassacskán tért vissza ősi lakóhelyére.« Forrás: OL.Htt.lt. Acta nobilium. Com. Simigiensi. Fol. 21—24. Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedekben (1658—1718). Somogy megye múltjából. 1986. 17. k.