Borsa Iván: Somogy vármegye címere és pecsétje 1498 (Kaposvár, 1998)

igazságszolgáltató iratot, bizonyítványt, peres iratot, ítéletlevelet, vagy bármely mást, amelyet pecsétje rányomásával vagy felfüggesztésével ad ki vagy készít." Annak megvilágítására, hogy ez a kiváltság mennyire újszerű volt, s hogy a vármegyék pecséthasználatában korszakváltás kezdetét jelentette, röviden át kell tekinteni a nemesi vármegyék pecséthasználatának XIII-XV. századi gyakorlatát. Amikor ,,a Zalán innen és túl lakó valamennyi királyi szolga (serviens)" 1232-ben Kehidán kiadta az első vármegyei oklevelet,

9 erre a hitelesség érdekében öt pecsétet függesztettek. A pecsétek ugyan nem maradtak ránk, de Hevenesi Gábor a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején még látta és másolatgyűjteményében le is írta azokat. Az öt függő pecsét közül az első kicsi, benne kutya, a második törött, a harmadik a servienseké, körirata + SIGILLUM SERVIENTIUM DE SZÁLA, benne kidolgozatlan (rudis) kettős kereszt, a negyedik Arnold ispáné, az ötödik tönkrement.

10 Minthogy a zalai serviensek a király engedélyével ültek össze ítélkezni, feljogosítva érezték magukat arra, hogy - talán erre az egy alkalomra - közös pecsétet készíttessenek és erre a pecsétre, ha kellően ki nem dolgozott formában a király felségjelvényét vésessék. Ezt követően - eddigi tudásunk szerint 266 éven át 1498-ig vármegyének önálló pecsétje nem volt, hanem az ispán(ok) vagy alispán (ok) és a szolgabírák gyűrűs pecsétjükkel együttesen erősítették meg a vármegye által kiadott okleveleket, leveleket stb." Megjegyzendő, hogy a vármegyék által kiadott oklevelek túlnyomó többségében az oklevelek kibocsátójának megjelölése is igazodott ehhez a megpecsételési módhoz. Az oklevelek intitulatiója ugyanis az ispán(ok) vagy alispán(ok) nevével és rangjával kezdődött, hozzátéve ,,és a négy szolgabíró".

12 Előfordult azonban olyan megoldás is, hogy csak a négy szolgabíró bocsátotta ki az oklevelet. Ilyen esetben viszont a szolgabírók is megnevezték magukat.

13 A vármegyei oklevelek intitulatiójában (és aláírásában) a XV század közepén megjelenik az „universitas nobilium comitatus" (a megye nemeseinek egyeteme) a tisztségviselők neve alatt kiállított oklevelekkel párhuzamosan.

14 Az oklevelek intitulatiójában bekövetkezett új változás azonban nem vonta maga után azt, hogy az okleveleket az universitas saját pecsétjével erősítette volna meg, hanem maradt az alispán (ok) és a szolgabírák gyűrűs pecsétjével való megerősítés.

15 Meg kell még említeni a megyei kiadványok megpecsételésében jelentkező azt a sajátos jelenséget, amelyre Tagányi Károly már több mint száz évvel ezelőtt felfigyelt. Hunyad megyében az 1490-i ispáni pecsét Hunyad megye címerét foglalta magában, amely viszont a Hunyadi család címerével volt azonos, s ez a pecsétnyomó a tisztségben öröklődött. Sáros megyében pedig 1515-ben és 1517-ben két különböző tisztikar által kiadott oklevélen az alispáni pecsét nemcsak azonos, hanem a megye későbbi címerével is majdnem megegyezett.

16 A megyei címernek pecséten ily módon való megjelenése a fejlődésnek egy átmeneti jelensége volt, amikor az ispán vagy alispán már nem a saját családi címerét hordozó pecsétgyűrűjét, hanem a megye címerét viselő pecsétgyűrűjével vagy kis tipáriummal pecsételte meg az oklevelet. Ez azonban nem tette feleslegessé a szolgabírók által történő megpecsételést.

1

"