Borsa Iván: Somogy vármegye címere és pecsétje 1498 (Kaposvár, 1998)
Mit eredményezett Somogy vármegyében az az 1498-ban kapott kiváltság, hogy a vármegye az új címert pecséten alkalmazhatja? Az érdekeltek azonnal éltek azzal a lehetőséggel, hogy a vármegye nemesei egyetemének a kapott címerrel díszített saját pecsétje legyen. Alig 10 hónappal a címeres levél elnyerése után, 1498. október 18-án Somogy vármegye nemeseinek egyeteme már az új pecsét alatt adott ki oklevelet. 18 1498 és 1521 között hét olyan oklevelet ismerünk, amely e pecsét alatt kelt, 19 s további 24-et, amelyet a hagyományos módon, az alispán (ok) és a szolgabírák pecsétjével erősítettek meg. 2 " Az új pecséttel ellátott hét oklevél közül az első 15 évben kibocsátott hat minden tekintetben megfelel a kiváltságlevél előírásainak. E hat oklevélnek kibocsátója ugyanis a vármegye nemeseinek egyeteme, s mind a hatnak az a közös jellemzője, hogy a nemesek egyeteme utasítja, illetve felhatalmazza a megye tisztikarát, az alispán(oka)t és a szolgabírákat. Az első három esetben arra vonatkozott az utasítás, hogy a költözésre engedélyt kapott és a terragium-át lefizetett jobbágyot, akit ura nem engedett el javaival együtt, költöztesse át új földesura birtokára, behajtván régi földesurán az ilyenkor szokásos bírságot. Az 1502-i és az 1512-i parancs arra vonatkozik, hogy a szökött jobbágyot, akinek visszaadását új földesura szolgabírói figyelmeztetés ellenére megtagadta, teljhatalommal vezessék vissza bírság kirovása mellett. Az 1506-i oklevélben pedig arra kaptak felhatalmazást az alispánok és a szolgabírák, hogy a királynak megajánlott félförintos hadiadót (contributionem et subsidium) behajtsák, s ha kell a bírságokkal együtt. Ez az eljárás mind a hat esetben azt jelentette, hogy - mai szóhasználattal élve - a megyei nemesek összessége mint feudális államhatalmi szerv utasította, illetve meghatalmazta a megyei tisztikart, mint végrehajtó testületet, hogy a megjelölt ügyben teljes hatáskörrel járjon el. A pecséthasználatnak ez a következetessége azonban nem tartott sokáig, mert az új pecsétet 1521-ben már olyan oklevélen találjuk, amelyet Fajszi János és négy szolgabíró bocsátott ki a megye törvényszékén általuk hozott ítélet ügyében. Ez tehát a pecséthasználat kiszélesedését jelenti. A megyei pecsét használatának további kiterjedését mutatja, hogy a vármegye által 1543 és 1561 között Nádasdy Tamás nádorhoz intézett mind a 14 jelentésen, kérésen az új pecsét darabja vagy nyoma látható. 21 Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy Somogy vármegye szakított a hagyományos, négy-öt gyűrűs pecséttel való pecsételéssel és általánossá tette az új pecsét használatát mind a nemesek egyeteme, mind a végrehajtó testület jogkörébe tartozó esetekben. Ezt a fejlődést feltehetően segítette az a körülmény, hogy a megye 1543 és 1547 között Somogyvárt elhagyni kényszerült, s a megyei élet hovatovább gyökeresen új, még alaposabb kutatásokat igénylő sajátos keretek között folyt, 22 s ilyen körülmények között egyszerűbb volt az egy, mint a 4-5 pecséttel való hitelesítés. A sajátosan szomorú helyzetet jól illusztrálja Perneszy Ferenc somogyi alispánnak urához (a megye ispánjához), Batthyány Kristófhoz Babócsáról 1549. augusztus 15-én gyűrűs pecsétje alatt írt levele, amelyben urának levelére válaszolva így ír: ,,Kész vagyok arra, hogy tanúsítványokat kiállítsak, de minthogy Somogy vármegyében nem tartanak törvényszéket és a jegyző sincs jelen, hanem Pozsonyban van, jelenléte nélkül nem merészeljük megpecsételni azt." 23 Bár 1549 nyarán a megyei apparátus lényegében alig működött, a megye által addigra kialakított pecséthasználati gyakorlatot mégis néhány hónap múlva követendő példaként az egész akkori ország elé állították. Az 1550. évi 62. tör-
