Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

villongások, a kettős és a hármas adóztatás nyomasztó terheit a maradék lakosságnak kellett elviselnie. Ezt egyéb terhek még csak növelték. így többek között e korszakban a nagy félelmek és szenvedések színterei a börtönök voltak. A török és a magyar várak kazamatáiban nemcsak fogoly katonák sínylődtek, hanem nők és gyermekek is, akiket eleve azzal a céllal vetettek fogságba, sok esetben elrabolva őket otthonaikból, hogy értük váltságdíjat kapjanak. A sarcot, amelyek tetemes összegek voltak, a rokonoknak és a családtagoknak kellett összegyűjteniök, nem egyszer úgy koldulták össze a váltságdíjat, a rabokat csak így bocsátották szabadon. Ha nem tudták a váltságdíjat előteremteni, az esetben az elbocsátott rabnak vissza kellett térnie, ha nem teljesítette, akkor a tömlöcben visszatartott jótállókon álltak bosszút. Egy-egy sikertelen vállalkozás után a fogságban maradt rabnak a kínzása kezdetét vette, éheztették, verték, megalázták. Rosszabb esetben körmeit letépték, ujjait levágták, sokakat a halál váltotta meg az embertelen szenvedéstől.

2 A végvári katonák és a török portyázó csapatok virágzó falvakat semmisítettek meg. Zrínyi Miklós katonai próbálkozásait is megszenvedte Somogy népe, főképpen az 1664. évi téli hadjáratát, amikor is a Dráva mentén 100 község szinte végveszélybe került.

3 Az évszázados török uralom Somogyban sem múlt el nyomtalanul, a magyarság lelkületében, szellemében és fizikai állapotában is megrendült. Az állandó harci készenlét, a katonai kudarcok, a végvári élet keservei, a nyomasztó adóterhek, a „két pogány" közti vergődés felismerése, a jövőbe vetett hitét nem erősítette meg. Nemzedékek vették kényszerűen tudomásul és nyugodtak bele abba, hogy a világ legerősebb katonai birodalmát a törököt, még a Habsburgok segítségével sem tudják kiűzni az országból. A török uralom alatt az egyén, de a falvak népe sem tehetett mást, - mivel a globális változtatásra nem volt meg sem az ereje, sem pedig a lehetőségealkalmazkodott ahhoz a korrupt török életmódhoz, amelyben élt és amely mind szellemében, mind pedig erkölcsében idegen volt a számára. A XVII. század végén a török kiűzése a magyarságot nemcsak váratlanul, hanem felkészületlenül is érte. E kor nemzedéke nem az volt, ami lehetett volna, ha a XV. századtól kibontakozó gazdasági és társadalmi fejlődést a török uralom nem törte volna ketté. A veszteséglistára azonban nemcsak a megye népességének tragikus csökkenését, a gazdasági életben bekövetkezett pusztulásokat írhatjuk fel, hanem a nép lelkületében végbement torzulást és önbizalmának a megrendülését is. A történeti forrásokból ismert, hogy az évszázadok viharában, a megpróbáltatásban sokszáz somogyi település elpusztult, elnéptelenedett, lakóinak egy része az ország biztonságosabb vidékeire menekült.

4