Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

Köztudott, hogy a török kiűzéséhez a zsoldos hadsereg minden eszközt felhasznált: a nép terményét elrabolta, szolgáltatásait fokozta, a hadászati érdekeket mindenek fölé helyezte. A felszabadított megye 1686-ban kivérezve, lakóitól megtizedelve került ki „győztesen" ebből a háborúból. A Habsburgok kormányzati stílusát, az új arisztokrácia módszerét a lakosság nem tudta tolerálni, az új védekezési mechanizmus kiépítése azonban nem volt könnyű és konfliktusoktól mentes sem. A lakosság joggal érezte úgy, hogy eddig a török, most pedig a habsburgok terhei sújtják. A török kiűzését a földbirtokos családok is megszenvedték, strukturálisan ekkor történt a nagy váltás. Az ősi Perneszy, Lengyel és Gyulaffy családok fiú ágon kihaltak, a Festetics, a Jankovich, az Esterházy család, stb., hatalmukat ekkor alapozták meg.

5 A török kiűzését követő évtizedekben a rend csak lassan állt helyre, az elégedetlenek elsősorban a Habsburgok magatartását kifogásolták. A nemesség sem nézte jó szemmel, hogy a bécsi udvar a maradék várakat, így Kaposujvárt is leromboltatta. Hasonló elégedetlenséget váltott ki a megyékben a porció felemelése, amely a császári haderő ellátását szolgálta. Visszatetszést szült a protestánsok megfélemlítése: mind több tanítót és prédikátort űztek el, templomaikat pedig elvették. A hajdani végvári katonák is feleslegessé váltak, elbocsátották őket, közülük sokan a jobbágysorsot nem tudták elkerülni. A feleslegessé váló katonák, a hajdúk, a kisemmizett nemesek, az elégedetlen jobbágyok és mindazok, akik a bécsi udvar politikájában csalódtak, rokonszenvvel figyelték Rákóczi Bécs-ellenes harcát. Mindezek ellenére Somogy a Rákóczi-szabadságharc alatt nem volt igazán hadszíntér, mivel a nemesség sérelmei ellenére is a Habsburgokban látta boldogulásának, főképpen védelmének biztosítékát Rákóczi híveivel és a Dél-Dunántúlt pusztító rác csapatokkal szemben. A XVIII. század első évtizedeiben - az újjáépítés kezdetén - a munkaerő felértékelődött, a jobbágyok terhei átmenetileg csökkentek. Kezdetét vette a belső migráció, majd azt követően a németek betelepítése. A törökök elől hajdan elmenekültek utódai visszatértek a szülőföldre, amelyet elsősorban nem a megszépítő messzeség tett vonzóvá, hanem azok az adókedvezmények, amelyeket a földesurak kényszerhelyzetükben szerződésekben biztosítottak. AXVI-XVIL században megfogyatkozott magyar lakosságot - 1720-tól a XIX. század közepéig - a németek betelepítésével is pótolták.

6 A szlávok betelepülésével a magyar népesség aránya kitapinthatóan csökkent, a XVIII. század első harmadában Somogyban a települések egyharmadában a nemzetiségek kimutathatóak, pedig azok korábban magyar lakta falvak voltak. A migráció kimutatható a Dráva mentén is, ahol a török után bevándorolt horvátság, nagy része azonban tovább költözött, vagy visszavándorlás révén