Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

engedményekre nem számíthattak. A jobbágyokat sújtó földesúri terhek növekedtek, a korábbi engedményeket visszavonták, növelték a robot időtartamát, a legelők és az irtásföldek egy részét visszavették, az erdők használatának a tilalmát is kiszélesítették. Ezzel párhuzamosan a megye is növelte a jobbágy falvakra kirótt adókat és kötelezettségeket. A hadsereg és az államapparátus fenntartását is a jobbágyokkal fizettették meg. Mária Terézia 1767. évi úrbéri rendeletében a helyi - a földesúri és a megyei - adóztatás mérséklését kívánta előmozdítani, az állami adókat viszont növelni akarta. Az 1760-as években országosan és Somogyból is a falusi közösségek számos panaszlevelet küldtek a királynőnek a helyi hatalmaskodók megfékezése és az adók mérséklése érdekében. Bécs azonban messze volt, a helyi hatalom akaratát rendszerint érvényesíteni tudta. Az allodiális birtokok kiszélesítése és általában a gazdaságban bekövetkezett változások sem tették lehetővé a helyi hatalmi erők megfékezését. A növekvő hadsereg ellátása, az államtól is jelentős pénzbeli támogatást igényelt. Nyilvánvaló, hogy a terhek egy részét a megyére igyekezett áthárítani, a megye viszont a jobbágyokra. A katonaság eltartása, illetőleg azok kordában tartása sem volt könnyű feladat. Lipót idejében, 1703ban 8 huszár és 4 gyalogezredet állított ki az ország, 25.000 főnyi állománnyal, melyek az olasz harctereken véreztek el. Magyarországon állandóan 25-30.000 császári katona tartózkodott, minden törvényes alap nélkül, akik idegen megszálló seregként viselkedtek.

21 A XVIII. században még nem építettek kaszárnyákat - ősztől tavaszig - a jobbágyok házaiban szállásolták el őket. A közismerten szűkös lakóházakban, amelyekben a katonák egy szobában éltek a jobbágyokkal és a családjával számtalan konfliktusra és visszaélésre adott okot. A jobbágynak fekvőhelyet, takarót, fűtést, világítást kellett biztosítani, a katona által hozott húshoz a főzeléket és a levest is el kellett készíteni. A házigazda mindezért olyan kevés térítést kapott, amely nem ellensúlyozta sem a hátrányokat, sem pedig a sérelmeket. A tisztek általában nem tudták megfékezni az eldurvult katonák hatalmaskodásait, de ez nem is állt érdekükben, mivel a jobbágyokat nem tekintették egyenrangú félnek. A katonák elszállásolása közvetlenül a jobbágyokat sújtotta, de a megyének is érdekében állott e teher csökkentése: Somogyvármegye főispánja hiába kérte a Kancelláriát, hogy vegye figyelembe a lakosság nehéz életkörülményét, bíztató választ nem kapott. A feltételek inkább szigorodtak, mivel az elszállásolást a bécsi haditanács intézte. „Azokat a megyéket, ahol a lakosság zöme magyar volt, idegen zsoldos katonasággal rakták meg."

22 A helyi lakosságnak a katonaszökevények is sok kárt okoztak. Számuk főképpen a háborúk idején növekedett meg, Somogy megye erdőrengetege volt a búvóhelyük. Mindennaposak voltak a vadorzások, a betörések, a gyilkosságok, hiába tiltották meg a puskapor árulását, tették kötelezővé az útlevélkényszert és növelték a pandúrok létszámát,