Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

a közbiztonság nem javult. Az általános elégedetlenséget jelzik a megyében kitört parasztlázadások. Ebben a vonulatban helyezhetjük el az 1745. évi csurgói, az 1800. évi insurgens lázadást és végül az 1840-ben kitört mesztegnyői zendülést is.

23 A megye börtöneiben ugyan a rabok száma növekedett, de a társadalom betegségét ezzel nem tudták meggyógyítani. A nemesek kastélyaikban némileg védettebbek voltak, de nem egyszer ök is áldozatul estek a szervezett rablásoknak. A kereskedők kiszolgáltatottsága pedig mindennapos volt. A betyárok, akik a szökött katonákból, eldurvult pásztorokból, börtönökből megszökött rabokból verbuválódtak, kisebb bandákba tömörülve fosztották ki a gazdagokat és a jobbágyokat egyaránt. A gazdagok természetesen jobban féltek, mivel nekik volt veszíteni valójuk, a nincstelenek pedig megaláztatásaikat olyan illúziókkal gyógyítgatták, hogy a betyárok a gazdagokat megbüntetik és a szegények gyámolítói. A gyakorlat azonban mindezt nem igazolta. A népdalok és a népmesék betyárjai a valóságban nem léteztek.

24 A napóleoni háborúk gabonakonjunktúrát idéztek elő, az árutermelés felgyorsult, a belső és a külső piac egyaránt kiszélesedett. Magyarországon az eredeti tőkefelhalmozódás kezdetét vette. A kereskedelemnek infrastruktúrára volt szüksége, nem véletlen, hogy a korábbiaknál korszerűbb úthálózat a megyében a reformkorszakban épült ki. A Balaton déli oldalán és a megye déli részén már a XVIII. században kiépültek a postautak, ezt észak-déli irányú összekötő utakkal - amelyeket szélesítettek, köveztek - egészítették ki. Az utak mentén épülő csárdák a tranzitkereskedelem fontos szolgáltató helyei voltak. A szökött katonák, börtönökből megszökött rabok, az engedetlen jobbágyok, a csavargók, a pásztorok és az útonállók gyakran ezeken az útvonalakon garázdálkodtak. A kereskedők, akik áruikat szállították egyre kevésbé érezték magukat biztonságban. A korabeli panaszlevelek és a bírósági ítéletek jelzik, hogy a napóleoni háborúk éveiben a közbiztonság válságos helyzetbe került. A megyei hatóságok minden eszközt igénybe vettek, még a statárium bevezetését is, a rend helyreállítása érdekében. Kaposvárott 1808 és 1809-ben tartották az Angyal Bandi vezérletével fosztogató betyárok monstre perét, akik nemcsak a megyét rabolták végig, hanem Horvátországba Verőcéig is eljutottak. A magányos helyeken lévő csárdák, házak voltak a célpontjaik, az erdők sűrűjében pedig megtámadták a vásározó kereskedőket, pénzüket elrabolták, állataikat elhajtották. Tizenöt rendbeli rablást és több gyilkosságot követtek el.

25 A Helytartótanács 1810-ben utasította Somogy és Baranya vármegyék vezetőit, hogy a közbiztonságot szilárdítsák meg, mivel „a szökött katonákból és pásztorokból összegyűlt útonállóknak és rablóknak gonoszsága úgy elhatalmasodott, hogy egy helyről másikra menni élete veszedelme nélkül senki sem bátorkodik..."

26 A rend helyreállítása érdekében igénybe vehették a