Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

VI. Az egyesülettípusokról

VI. Az egyesülcttípusokró! A dualizmus évtizedeiben Magyarországon vélhetően több tízezer egyesület alakult meg. Az egyleteknek e hatalmas száma, rendszerezésének szükségessége veti fel az egyesülettörténet-kutatás egyik legkritikusabb kérdését, a tipológiát. A különféle szempontok alapján kialakuló típusok szintén további viták forrásai lehetnek. Kétségkívül akkor járnánk el a legalaposabban, ha az egyesületek tényleges tevékenységét vennénk alapul. Ez a módszer azonban minden egyes társaság történetének monografikus szintű feldolgozását tenné szükségessé. Ezt a gyakorlatot azonban nyilvánvalóan képtelenség lenne követni, így állandó kiindulási pontként az alapszabályokban megfogalmazódott célok csoportosítása kínálkozik, gyorsan hozzátéve, hogy a szándékok és az egykor követett gyakori it az esetek egy jelentős részében eltávolodtak egymástól, mint az például az olvasókörök vagy a szakegyletek esetében is jól tetten érhető. Az sem tekinthető véletlennek, hogy a századelő éveiben megszaporodtak a függetlenségi jelzővel ellátott olvasókörök, vagy 1894 után a katolikus körök. A fentiek ismeretében minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy tiszta cgyesülcttípusokat nem nagyon lehet kialakítani. Talán itt szükséges megjegyezni, hogy sokan esnek abba a hibába, mely szerint egy-egy egyesületet pusztán az elnevezés alapján sorolnak valamely típusba. Egy tűzoltó-egyesület esetében ezt kétségkívül járható útnak tarthatjuk, más alkalommal azonban jócskán mellé lehet fogni az ilyen megoldás alkalmazásával. Egy kaszinót például nem lehet csupán a megnevezés alapján a társadalmi-társasági típusba sorolni, mert az alapszabály elolvasását követően könnyen kiderülhet, hogy csupán egy hétköznapi olvasókörről volt szó. A vizsgált periódust megelőzően — a neoabszolutizmus kezdő éveiben is — csoportosították, a későbbiektől természetesen merőben eltérő szempontok alapján, az egyesületeket. Az 1852. november 26-án kiadott császári pátens „vaspálya és gőzhajózási társulásokat, gyarmatosítással foglalkozó egyesüléseket, hitelintézeteket, eszmei célú, tudományos, a művészeteket pártoló, a mezőgazdászától, a kereskedelmet és az ipart előmozdító egyleteket" nevezett meg. A sokat emlegetett 1508/1875. bm. számú körrendelet szövegezői öt csoportot alakítottak ki, jelesül: a politikait, a humanisztikust, a nyerészkedésit, a közművelődésit, valamint a gazdászatit. Az 1878-ban összeállított országos egyesületi statisztika 16 csoportba (önsegélyző-, jótékonysági-, nevelő-, társas-, gyakorló- és iparegyletek, ipartársulatok, gazdasági egyesületek, szövetkezelek, fogyasztási egyletek, vízszabályozó társulatok, tűzoltó.egyletek, tudományos és művészeti társulatok, vallásos célú- és vegyes egyletek) és 46 alcsoportba sorolta