Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

IV. Az egyesületek tagsága

IV. Az egyesületek tagsága Közismert, hogy az alapszabályok a fizetett tagdíj összege és az egyén társadalmi, vagy az adott egyesületi elismertsége alapján több típus szerint osztályozták az egyes tagsági formákat. E kategóriák elnevezései és — ahogy arra már Dobrovits is felhívta a kutatók figyelmét

148 — gyakorta ezek értelmezése is meglehetősen nagy változatosságot mutatott. Általában szinonim fogalomként használták a rendes, a bel-, a gyakorló, vagy a működő (pl. tűzoltóegyletek) tag megnevezést. Rokon értelmű szavaknak tarthatjuk — habár létezett bizonyos eltérő jogi árnyalatuk — a rendkívüli, a pártoló és a kültag fogalmát. Az alapító és az örökös tagok pedig egy egyösszegű, viszonylag tetemesebb befizetéssel válthattak belépőt a kiválasztott körbe. A közéleti vagy a társadalmi potentátokat vagy ezért — tehát előkelőségükért, illetve tekintélyükért — vagy pedig az egyesület „felvirágoztatása" körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért tiszteletbeli vagy dísztaggá választotta a közgyűlés. Az alapszabályok — az éppen hatályos jogszabályoknak megfelelően — rendelkeztek a kiskorúak, a külföldi állampolgárok és bizonyos foglalkozást űző személyek felvételéről, illetve ennek megtagadásáról. Rendszerint ezekben a fejezetekben rögzítették a tagsági viszony időtartamát, megszűnésének módozatait, a kilépés és a kizárás feltételeit. A tagsági viszony halál, jogi személyek esetében megszűnés, kilépés, törlés, valamint kizárás által szakadhatott meg. Az egyesület önkéntes feloszlása, csődbe jutása, vagy hatósági feloszlatása esetén tevékenysége szintén véget ért. Az egyesületbe belépők felvételük alkalmával kötelezték magukat, hogy „az alapszabályokban meghatározott időre..., az előírt jogokkal, kötelezettségekkel tagjai maradnak az egyesületnek."

149 A leggyakoribb kizárási oknak tekintették, ha valaki nem tartotta be az alapszabályt, ha az egyesület belső békéjét magatartásával veszélyeztette, ha valamilyen bűncselekményt követett el, vagy ha hazafiatlanul viselkedett. Az egyesületek tevékenységének leírása során az egyik legfontosabb, s egyben legnehezebb feladat megrajzolni a tagság mennyiségi, társadalmi összetételét, valamint rétegződését. A szükséges nyilvántartások ugyanis általában eltűntek, s emiatt az ilyen jellegű források elvétve kerültek levéltári őrizetbe. A tagság és a tisztikarok megnyugtató rélegvizsgálata a hiányos fonásadottságok miatt rendkívül nehéznek, esetenként pedig hovatovább reménytelennek látszik. Az ilyen vizsgálathoz a címtárak, a sajtó és az egyesületek által kiadott, a saját történetüket feldolgozó munkák is kevésnek és gyakorta pontatlannak, sőt szubjektivitásuk miatt esetenként megbízhatatlannak bizonyulnak. Ezek után — Dobrovits: 3 1. p. Páskándy: 26. p.