Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

Utószó

Utószó A több síkon is futó cgyesüietkutatás számos tudományterület — így például a gazdaság-, a társadalom-, a politika- és a művelődéstörténet — számára egyaránt új információforrásokat nyithat meg. Az egyesületek, mint autonóm társaságok, jóllehet az esetek túlnyomó többségében kívül estek az ún. hivatalos intézményrendszereken (mint például közigazgatás), azok differenciáltságának jegyeit azonban magukon hordozták és az afelől érkező hatásokkal — vagy pozitív vagy negatív irányba — kölcsönösen befolyásolták egymást (pl. „fehérasztal-jelenség"). Mindezt figyelembe véve, az egyesülettörténeti kutatások segítségével egyrészt plasztikusabb képet kaphatunk az egyes társadalmi rétegekről, ezek egymáshoz való viszonyáról, másrészt a hivatalos szféra (s ez lehet egy községi képviselő-testület is) döntéskörnyezetéről, harmadrészt pedig „az" egyletről, mint egy sajátos, belső autonómiával rendelkező intézménytípusról, annak működési mechanizmusáról. Az egyletalapítók között ott találjuk a falusi és a városi embert, a földművest és az arisztokratát, a polgárt és az értelmiséget, a munkást és a nagyvállalkozót. Az egyes társadalmi rétegek tagjai a legkülönfélébb céllal alakult egyesületekbe léptek be. Láthattuk, hogy a sokféle tevékenységterületen működő egyesületek nemcsak a szűkebb lokális kérdések, hanem a megye és ország dolgai iránt is nagy érdeklődést tanúsítottak. (Most, természetesen nemcsak a somogyi szerveződésekre gondolok.) A különféle érdekek, törekvések, ezek érvényesítésének változatos technikái — úgy gondolom — az egyesületi kutatások során a felszínre hozhatóak. Az egyesületek tanulmányozása — éppen azáltal, hogy jól hasznosítható adatokat is adhat egyszerre több kutatási terület számára — elősegíti a történettudományi és a politológiai ismereteink gyarapodását. Azt sem tarthatjuk mellékesnek, hogy az cgyesülettörténet-kutatás az egyes társadalmi rétegek árnyaltabb megítélését is előmozdíthatja. Végül, de nem utolsó sorban, napjaink vitás kérdéseinek pontosabb, illetve árnyaltabb értékeléséhez szintén hozzájárulhat az egyesületek szisztematikus kutatása. Az egycsülettörténeti-kutalások historiográfiai adottságait és lehetőségeit illusztrálandó, két példát lehet emíteni a sok közül. Somogyban Tallián Gyula főispán támogatásával 1891-ben alakult meg a Somogy Megyei Közművelődési Egyesület, amely tevékenységével a Dráva-menti horvátok körében kívánta a magyar nyelvet és a „hazafias szellemet" terjeszteni. Hasonló szándékkal alakult meg az egyletek ezen csoportján belül 1882-ben — elsőként — a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület. Az 1885-1888 között készült igazgatóválasztmányi jegyzökönyveinek nyomtatott példányai azonban finomíthatják a köztudatban a magyarosítási politikáról kialakult képet. Az 1867 utáni hivatalos nacionalista magyar nemzetiségi politika — ami elé egyébként jogosan teszünk