Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

VII. Az egyesületek társadalmi szerepe, szocializáció az egyesületekben

Állattenyésztő Társaság vagy a Lánchíd felépítését segítő Hídegyesület kapcsán meg kell emlékezni az oly fontos, a magyar gazdasági fejlődési támogató reformkori társaságokról is. Az egyletek 1830-40-cs években tapasztalt számszerű terjedése ahhoz is hozzájárult, hogy a kulturális központok a nemesi kúriákból a városokba tevődtek át, s mindezzel együtt a nemesi és a honorácior értelmiség korábban viszonylag elszigetelt csoportjaiból egy új társadalmi réteg kialakulása indult meg.

676 Mindez — figyelembe véve a nemzeti sorskérdések megjelenésének és fejlődésének XIX. század eleji magyarországi körülményeit — az egyesületalakulások szempontjából is különös jelentőségre tett szert. A megváltozott feltételek közepette, a kiegyezés után az értelmiségi szerepvállalás hasonló fontossággal bírt. Egyik oldalon állt a magyar ipari tömegtermelés és az infrastruktúra rohamos modernizálódása, a másik oldalon pedig a nagybirtokok, illetve a hitbizományok. Vagyis a két értékrend, a polgári és a feudalisztikus ütközött folyamatosan.

677 Ebben a helyzetben „azok a szakemberek is a polgári átalakulást segítették, akik a kiegyezést követően, távol maradva a terméketlen közjog vitáktól, vasúti pályákat terveztek hidakat építettek gyárakat, kórházakat, tudományos társulatokat alapítottak, a közoktatás és a polgári jog reformján fáradoztak." — írta Huszár Tibor, ki feltéve a kérdést, hogy hol húzható meg a korabeli közéletiség határa, — néhány ponton talán vitathatóan — így folytatta: „vajon a történelmi-úri Magyarországon, abban a társadalomban, amelynek uralkodó közvélekedése a tudomány müvelését s különösen annak gyakorlatban való hasznosítását nem becsüli, amelynek hagyományos vezető csoportjai az iparűzést nemzetietlen tevékenységnek tartják, a Természettudományi Társulat, a Magyar Mérnök és Építész Egylet, a Magyar Földrajzi Társaság, az Eötvös Loránd Mathematikai és Phisikai Társulat szervezése vagy újjászervezése nem jelent-e szembefordulást az uralkodó értékrenddel, nem tágítja, nem strukturálja-e át a parlamenti csatározásokra szűkülő közéletiség fogalmát?"

6 8 A fenti elemekkel írhatjuk körül — igaz, vázlatosan — az egyesületek ún. történeti-szocializációs szerepét, a liberalizmus elvei egyletei keretekben történt alkalmazását. A századfordulóra azonban e tekintetben negatív változások álltak be: amit Szabó Miklós a liberalizmus virágkora végeként vagy amit — a mi szempontunkból közvetlenül érzckclhetöként — Gerő András a közélet és magánélet normakettőzéseként jellemez.

679 A bőséges számú, az egyesületi életből vett ellenpélda mellett, — Gerő szóhasználatával élve, Mazsu János: A hazai értelmiség fejlődésének sajátosságai a 19. század második felében=/Vewe//7 G. 234-236.

p.; Huszár Tibor: Az értelmiség szerepe. 1 .=Gólyavári. 227.p. 677 Huszár. 23. p. 678 Uo.: 23. p. 679 Szabó M.: 38-41. p.; Gerő András: A társadalmi érintkezés uralkodó jellege a Monarchia Magyarországán=5raAá7: 102-103. p.