Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

VI. Az egyesülettípusokról - A közhasznú egyesületek

Ha a tűzoltók jó megelőző munkát végeztek, akkor a közvélemény, illetve az önkormányzatok feleslegesnek, ha pedig hanyag magatartást tanúsítottak, akkor pedig haszontalannak tartották őket. Valószínű ez volt az egyik oka a Szövetséghez beérkező panaszoknak is. A böhönyeiek, példának okáért, éveken keresztül nem kapták meg a helyi önkormányzat által amúgy rendre megszavazott 100-100 koronás éves szubvenciót. A Belügyminisztériumig is eljutott ügy érdekessége az volt, hogy míg egyfelől a pénzükhöz valóban nem jutottak hozzá, addig másfelől a korábban kézhez vett összegekről az egyesület tisztikara sem voltak hajlandó számadást készíteni. A somogyudvarhclyi testület is arról panaszkodott, hogy községük vezetése immáron tíz éve évi 120-120 koronát irányzott elö költségvetésébe, a megszavazott összegeket azonban már nem igen óhajtották kifizetni.

625 A tanulságos esetek közé sorolhatjuk a Marcali Önkéntes Tüzoltóegylettel történteket is. Az egyesület saját ciöfogatának és lovainak istállót alakított ki a szertár mellé: „... a rend és tisztaság legkényesebb követelményeinek megfelelően volt berendezve, mégis a 10-15 méternyire lakó szomszéd feljelentése folytán a közigazgatási hatóság az istálló használatát betiltotta,...", jóllehet a település egy másik forgalmas utcájában egy ököristálló állt, „penetráns bűzt terjesztvén az utcában..."

626 A példák sorát folytatva említhetem a Ságvári Önkéntes Tüzoltóegylettel történteket is. A parancsnokuk egy tüzeset során felszólította az egyik, több pár lóval is rendelkező gazdát, hogy ö is segítsen vizet hordani. Annak ellenére, hogy az 1888-as kormányrendelet ilyen esetekre hatósági jogkört adott az egyletnek, a férfi megtagadta a kérést, s az elöljáróság pedig felmentette öt.

627 A tűzoltókkal szembeni ellenérzések kialakulásában azonban maguk a tűzoltók is felelősek voltak. A minduntalan visszatérő probléma, a tagdíjfizetések elmaradása már korán jelezte a lankadó lelkesedést és a kialakuló közönyösséget. Reményi már az első jeleket szóvá tette, és miután a kaposvári választmányi tagok „teljes közönyt tanúsítva, a központ vezetésével nem törödött"-ek, 1901-ben Csurgóra helyezte vissza a Szövetség adminisztratív központját. Az 1903-as elnöki jelentés az említett marcali botrányokat is alátámasztva, rendkívül aggasztó jelenségként írta le, hogy az önzetlen tűzoltás helyett sokan feltűnési viszketegségüket kiélve, leginkább csak egyenruháikban parádéztak. A nagyfokú közöny a legelemibb összefogás teljes hiányával párosult. Még a tagegyesületek sem tartották meg egymással szemben az együttműködés legegyszerűbb szabályait sem. 628 625 Uo. Svm. Tü.szöv. jkv. 1899-1908 626 Uo. Uo 628 627 Uo. választmányi jkv. 1900. okt. 21 60