Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században - A szlovákok betelepülése és lutheránus egyházközségeik küzdelme a vallásszabadságért

amely biztosította a faluban a szlovákok szabad vallásgyakorlatát, jogot adott imaház építésére, lelkésztartásra, majd iskolamester alkalmazására is, miután a megfelelő lélekszám a szlovákok további betelepítésével megvalósult. A kontraktus azonban alig másfél évtizedig volt érvényben. 1746-ban Bíró Márton veszprémi püspök, a térségben az ellenreformáció legkeményebb végrehajtója és harcosa, Torvajjal együtt Bábonyt is megfosztotta a lutheránus illetve kálvinista hitélet gyakorlásának lehetőségeitől.

08 A tanítóik nevét és működését a különböző egyházi krónikákban feltárták és eléggé részletesen leírták a 18-19. században. A lutheránus gyülekezetekben ismert, nagy tekintélyű Reguli János, majd Tomcsányi György. Az 1744-ben megerősödő vallásüldözésnek esik áldozatul a tanító és a pap nélkül maradt eklézsia. Tabra jártak át egyházi szolgálatokért. 1759-ben azután még a vallási életet is megtiltották az itteni szlovák és magyar lutheránusoknak, s új szolgáltatásokat követeltek tőlük a katolikus plébániák részére. Tomcsányi clüldözése után a tanító is katolikus lett, akit Torvajban a lakosokra kényszerítettek. A türelmi rendelet után, még majd egy évtizedig a katolikus szolgáltatásokat teljesíti Torvaj protestáns lakossága. 1791-ben azután ismét Tab filiája lesz.

5

'

J Tótkér (Bcdeg mellett.) rövid áttekintése nemzetiségtörténeti vizsgálódásaink szempontjából ugyanolyan érdekes, mint Torvaj. 1782. évi lutheránus gyülekezeti névjegyzék említi meg, mint Somogy megyei esperességhez tartozó filiát. A török alatt szintén elpusztult és csak a 18. században telepítik újra. 1742. január 12-én keletkezett a szlovák nyelvű telepítési szerződés. Földesuraik Tall ián és Nagy János voltak, akik e telepítési szerződés tanúsága szerint, mint nemes közbirtokosok Adandón laktak. A földesuraság terve az volt, hogy Kérpusztát faluvá fejlesztik és kapolyi jobbágyoknak ajánlottak itt területet. De a torvaji lakosok megelőzték a kapolyiakat, és egymás után hat évre bérbe vették Kér pusztát bizonyos haszonbér mellett. A szerződést aláíró szlovák jobbágyok Georg Pasqua, Martin Pasqua, Jan Brczovszky és Matthe Estcrgal: ,, . . . Valamennyi evangélikus tót egyén."

60 A telepítési szerződésben a vallásgyakorlatról nem esik szó, lelkészről és tanítóról sem történt említés. Csak 1766-ban találunk adatot, amelyben a szlovák lakosság tanítót kér, azaz tanítótartáshoz engedélyt, valamint harangvétclre hozzájárulást. Ncdcczky főbíró a tanítótartáshoz hozzájárult, de a harangvételt ,,. . . miután arra nincs szükség" megtagadja, minden további indok nélkül. A szlovák lutheránusok filiaalakítását 1766-ra tehetjük, de míg tanítójuk nem volt, addig a bedegi plébánoshoz kényszerültek.

61 A tótkéri szlovákság a 18. század folyamán küzdött az önálló tanító tartásért. 1782-ben keletkezett irat szerint a kéri szlovák jobbágyok, név szerint Martin Stodul, Jan Brezovszky, Martin Lukasovits arról tesznek tanúsítványt, hogy 1766-tól saját felekezetükbéli tanítójuk volt, aki egyúttal a jegyzői teendőket is ellátta. Első tanítójuk Tomcsányi Ádám, aki korábban a torvaji szlovák gyerekeket oktatta.

62 Utána Jan Kontorról tudunk. Sopronban, Modorban tanult, Nógrádban Lehotán már tanított eredménnyel szlovák iskolában. Ismerjük még a 18. század végéről Michael Holcz német származású, több nyelven tanító pedagógust, Ossak István szlovák tanítót és Belganszky Martin Istvánt, aki ugyancsak a szlovák falusi értelmiség művelt tagja volt. A 19. században jelentkező nyelvi magyarosítás jeleként: magyarul tanító, művelt magyar tanítók kerültek Kérre is. Mindenekelőtt Fekete Péter és Szentpéteri István tett