Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században - Somogy megyei német nemzetiségű lutheránusság a 18-19. században, küzdelmeik a vallásszabadságért

nek, ha csak a népből való egyszerű tanítót tarthatnának, aki taníthatná gyermekeiket az elemi ismeretekre . . .". Schmidt krónikájában felsorolta Murgát, Bonyhádot, Kölcsdet és a Somogy megyei Döröcske és Köttse német evangélikus telepes községeket.

111 Somogy megye nemzetiségi problematikája vizsgálatánál figyelmet érdemelnek azok a települések, amelyekben a jellemzettek alapján a német lakosság véglegesen letelepült, s állandó papjuk és tanítójuk volt, kulturális és egyházi szervezetük révén sajátos közösségük kialakult. Ezekben a községekben az evangélikus német gyülekezetek és filiájuk a megye összkulturális fejlődésének fontos részei. A legrégibb Somogy megyei gyülekezet 1717-18-ban Tab on alakult Majthényi György birtokán. A kontraktus illetve a ,,szálló levél"

20 biztosította a protestánsok vallásszabadságát is. Eszerint a községbe magyarok, németek és szlovák evangélikusok is kerültek, lelkészeik is magyarok, szlovákok vagy németek voltak, akik a három nyelven szolgáltak. A németség bevándorlására és somogyi megtelepedésére, az evangélikus német lakosság helyzetének jellemzésérc talán Somogydöröcske településtörténete szolgáltatja a legpregnánsabb példát. Hunyady Nepomuk János gróf telepítette le őket. A telepítés pontos dátumában a szerzők eltérnek egymástól. Payr Sándor szerint 1757-ben,

21 Reiner András, bikácsi lelkész, egyházmegyei monográfus szerint 1759-ben, az 1862-ben keletkezett Hauber-féle Canonica V.isitatio szerint 1758-ban, Schmidt János véleménye szerint a helyes dátum ugyancsak 1758. A gyülekezet anyakönyvének fedőlapján 1758. szeptember 18-i dátummal a következő feljegyzés látható: .,Anno 1758 Men se Majo. szállották meg ezen Dörötskci pusztát a mostani lakosoknak atyjai, akik első prédikátor jóknak V. Horváth Józsefet megnyerték már szeptember 18. napján 1757-ben." Az irodalmi megállapításokkal ellentétben, Döröcske lakói nem közvetlenül német fejedelemségekből jöttek, hanem Tolna, Baranya, kis részben Somogy evangélikusoktól lakott falvaiból vándoroltak be a településre. így Döröcske nem elsődleges, hanem másodlagos („Tochtersiedlung"), sőt részben harmadlagos telepítés, amennyiben a németek egy része a másodlagos telepítésű Kötéséből érkezett.

22 A szerző jegyzetekben fennmaradt kísérlete arra vonatkozóan is, hogy családszinten megállapítsa a német lakosság pontos eredetét és tipologizálja azokat. E jegyzetek alapján láthatjuk, hogy milyen iránya volt a Somogyba bevándorolt német protestánsoknak általában. A legtipikusabbak közül bemutatjuk néhány család vándorlási útját, a teljességre törekvés igénye nélkül. Verb er (Färber) család Felsőnánáról Kötésére, onnan Döröcskére vándorolt. Knock család Kötcsén primer telepesek, onnan Döröcskére vándoroltak. A Róth család 1721-ben már Mucsfán és Kalaznon van, Hessenből vándoroltak oda, majd onnan kerülhettek Döröcskére az umstadti kerületből, Kleinumstadtból. Hessenből Kötcsérc, onnan később Döröcskére vándorolt az Amman család. Werbacb család Hessenből Majosra, onnan az evangélikus Kismányokra, majd Kötcsére vándorolt, s végül Döröcskére. Stark család Biberauból vándorolt be a többi hesseni telepessel együtt közvetlen Kötcsére, onnan vándoroltak tovább Döröcskére. A Kerber család Kismányokra az 1720-as években került Hessenből. Később Kötésére, majd Döröcskére vándoroltak. A Schupp család közvetlenül Németországból vándorolt be Kötcsére, onnan továbbvándorolt Döröcskére. A Velde