Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században - Somogy megyei német nemzetiségű lutheránusság a 18-19. században, küzdelmeik a vallásszabadságért

család útja meg hosszabb volt a véglegesnek tűnő letelepedésig. Hessenből Nánára, onnan Kismányokra, majd végül Döröcskére vándoroltak. A Stork családot Kötcsén regisztrálták, ők egy darmstadti telepítési jegyzéken szerepeltek: Gross-Biberauból jöttek közvetlen Somogy megyébe (Hessen tartomány). Guthmann család Nagyszékelyben fordult elő, egy másik Varsádon, aki Helspersheimből vándorolt be 1724-ben, s onnan tovább Somogyba, Döröcskére.-''

1 A következő, Somogy megyébe vándoroltakat sorolták még fel : Bruder Johann 1723-ban Worfeldenből, Rüsselsheimből vándoroltak be, 1760-ban Kötcsén található a család. A Stoiber család 1730-ban Bonyhádra, 1739-ben Döröcskére érkezett. A Fcik (Faik) Majosra 1725-ben települt, 1759-ben Döröcske 11 éltek. A döröcskel evangélikus német gyülekezet működését 1758-ban már biztos adatok jelzik. Az ellenük erősödő nyomás hatására a hívek innen is a tabi gyülekezet szolgáltatásait vették igénybe. A Mária Terézia alatt fokozódó egyházi nyomás ellenére a német lakosság a faluban maradt. Eléggé nyilvánvalóan folyt az ellenségeskedés a somogyszili és a koppányi katolikus plébánia között, a ilorocskei lutheránusok stóla pénzéért, és az évi járulékokért.-' Egy tanulatlan személyt tarthattak tanítóként. 1779-től lógva pedig titokban alkalmaztak tanítót.

20 Az 1781. év jelentékeny fordulatot hozott, egyrészt anyaegyházzá alakulhatott, ami az iskolai oktatást is fellendítette, és a német telepes lakosság anyanyelvén juthatott vallási szolgálatokhoz, istentisztelethez, valamint tanítóhoz és anyanyelvi iskolai művelődéshez. Az 1758-ban készített beadványban arra kérték Hunyady grófot, hogy engedje meg gyermekeik részére lutheránus iskolamester tartását. A gróf telket bocsát rendelkezésükre, hogy iskolaházat és tanítói lakot építhessenek, s megígéri, ha egyházi engedélyt szereznek, akkor a templomok építését is támogatja. A döröcskeiek titokban tartottak tanítót. 1779-től azután a hosszú kérelmezések eredményt hoztak és rendes tanítót választottak, illetve rendezték tartási szerződésüket. Egyéb egyházi szolgálatokban továbbra is a katolikus koppányi illetve szili plébános alatt éltek. Két évtizeden át kérvényezték a Helytartótanácstól az önálló tanító állítást. Bécsben külön ágenst tartottak e célból, kinek 12 rajnai forintot fizettek fáradozásáért. Az 1778. évi kérvényükben is hivatkoztak arra, hogy az 1750-es években ők népesítették be az akkor puszta falut, s a lelkek száma már 356, akik többnyire német lutheránusok. 1779-ben került csak sor önálló tanító állításra. A 18. századi tanítóik németek voltak, de nem sok szerencsével szerződtették őket. Első tanítójuk a rozsnyói származású Johann Gottstag, a második Zipser nevezetű, szintén a Felvidékről jött, aki titokban katolikus volt. Hogy e csalás le ne lepleződjön, pár hónap után eltávozott a faluból. Kari Hochdem és Kaspar Ritzl működött a leghosszabb ideig a gyülekezetnél.

26 A tolnai migrációból keletkezett első német falu, amelyben a németség evangélikus, Kötcse volt.A lutheránus Berzsenyi, Antal és Bcnkő földesuraság birtokain alapítottak falut. Eléggé pontosan szólnak e betelepedésről egykorú forrásaink. A telepítésnél a gazdasági szempontok is legalább olyan fontosak voltak, mint a figyelembe vehető vallási és egyéb argumentumok, ezt pont a kötcsei németség telepítési okmányai bizonyítják. A betelepítő földesurak: „öt pápistát, 12 kálvinistát és 47 német lutheránust és még hét kálvinistát ugyan-