Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon
osztott vetőmagvakat a falvakban, mert nem csak ennivaló nem akadt, hanem veszélyeztetve volt a következő években a hadak ellátása, c felvonulási területnek számító térség termése. 6 A Siklósi Provizorátus pontos számításokat készített a Kamara részére, hogy mennyi élelemre és vetőmagra lenne szükség 1688-ra a Somogy vármegyéhez tartozó Sellye és Berzcnce között fekvő falvak részére. Az ítt található falvakban két-három háztartást írtak össze, lakóik magyarok és horvátok. 1687-ben Szenna, Juta, Szentpál (Szent Pál), Mernyc, Simonfa, Sántos (Santosfa), Kapospula, Attala, Pátro, Zaranypuszta (Toponár mellett), Orci, Kaposfüred, Sárd, Jád, Aszaló, Pusztasomodor, Magyaratád, Büssü, Dada (Igal mellett), Uzdpuszta, Bonnya, Lápafő, Döröcske, Ráksi, Szentgáloskér, Ecseny, Mocsolád, Magyargeszti, Bogát, Osztopán, Pamuk, Somogyvár, öreglak, Nikla, Gadány, Marcali, Gomba, Kéthely, Újlak (Balaton), Zsitva, Sámson, Sávoly, Varjaskér, Tótszentpál, Buzsák, Lengyeltóti, Kisberény, Gynjgy, Babod, Orda, Kislak, Látrány, Rádpuszta, Somogytúr, Szemes, Őszöd, Szólád, Nagycsepely, Karád, Andocs, Vámos, Szárszó, Kőröshegy, Kereki, Bálványos, Kapoly, Csaba (Tab mellett), Zala. Miklósi, Bcdeg, Kér, Szorosad településeket említi. Ezek is 1-6 házzal rendelkeztek, a lakosok 1-8 tagú családként vannak feltüntetve. 7 Az 1694-ben készült kamarai összeírásban érdekes módon több falu, amelyet 1687-ben összeírtak, már újra elnéptelenedett, A felsorolt települések zömében kontinuus magyar családok éltek, a Rinya-völgyi falvak összeírása utalást tesz arra, hogy sok horvát család is található. 1695-ben a kaposvári districtus falvait írták össze. 8 Buzsák, Geszti, Gyalán, Gyugy, Kisberény, Nikla, Orci. Osztopán, Pölöske, Rácegres, Sárd, Tótszentpál (Varjaskérrcl) helységekben utalást találunk a populáció nemzetiségére, illetve vallására. Gyalánt ,.illir" lakosúnak jelöli, de a ,,görög" vallásra utalás szerbeket sejtet. Orcinál hasonlóképpen. Rácegresnél nem lehet vitás a szerb népesség, mert ,.rácok"-nak említi és a vallásuk is „görög". Tótszentpál és Geszti „illir" lakosságú, de a vallásra nincs utalás. Pölöske nemzetisége „vegyes", de nem tudjuk magyar-illir-e? Összesen hetvennégy települést írtak össze, amelyből ötvennyolc magyar népességű, többségük kontinuus, tizenkét helységben: horvát, sokac (illír) népcsoport élt, illetve közülük egyben biztosan szerbek, kettő nemzetisége bizonytalan (Orci és Gyalán). A szerbek a törökök által idetelepített népek voltak, de császári segédcsapatokban is jelentékeny számú szerb egység küzdött, lehetséges, hogy a 16. század végi telepesek sorait itt is növelték Baranyához hasonlóan. Továbbá az 1690. évi nagy szerb bevándorlásból leszakadt kisebb csoportok is igyekeztek olyan faluba, ahol már éltek görögkeleti ortodox testvéreik. 9 A 16. század végén és a 17. század közepén Somogy vármegyébe sodródott szerbség a 18. század elejére eltűnt, elvándorolt. A folyamat a Tolna megyei fejlődéshez hasonlítható, ahol alig maradt meg egy-két településen a szerb lakosság. Baranyában viszont jelentős szerb telepek maradtak. A szatmári béke után visszavándorolt csoportjukkal megerősödtek. 10 A népesség bevándorlásában, de ezzel párhuzamosan az elvándorlásban a szatmári békét követő időszakban felgyorsulást figyelhetünk meg. A jelenség csaknem két évtizeden át tartott. Ez összefüggésben volt azzal, hogy kialakultak a nagybirtokok határai. A tulajdon és a birtoklási rend megszilárdult.
