Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon
A földesurak részéről erőteljes telepítési akciók indultak. A közvetlen szomszédságban lévő Szlavóniából a horvátok számára nagy lehetőségek nyíltak a letelepedésre. Nem véletlen tehát, hogy Somogy vármegye döntő többségében magyar településhálózatában figyelemre méltó a délszláv népcsoportok (horvát, sokác, bosnyák, vend) jelennek meg az? 1710-es években. Forrásaink adottsága folytán a szigetvári és a kaposi (kaposvári) districtust vizsgálhatjuk meg 1712-ben. Olyan településeket emelünk ki, amelyekben nemzetiségi lakosságra utaló adatokat találunk. Bolhón tizenkét háztartást írtak össze. Ha Nicolaus Horvát magyarnak tekinthető, akkor ő az egyetlen. Az egy esztendővel korábban érkezett Tot Joannes Miholovics nemzetiségi hovatartozásához nyilván itt nem fér kétség. A falu nagycsaládokban élt. Hamarosan megfigyelhető a kirajzás, s mivel föld volt elégséges, először mint zsellérek jelennek meg a fiatal új generációk. [712-ben négy zsellércsaládot is összeírtak.' 1 Dél-Baranya sokác falvaiban ugyanez a jelenség figyelhető meg. A betelepülést követő évtizedben, a nagycsaládokból erős kiáramlás van, s a neveket követve megfigyelhetők az új háztartások kialakulása. A dikális összeírásokat sorozatba állítva, hosszabb időszakban figyelemmel kísértük a családokat, s e folyamatot bizonyítani tudtuk. Heresznye magyar település volt, ahova a Széchényi család hívott horvát jobbágyokat. A következő évtizedben (1712-1722) a Szovics (Szávics) család és a Sivcsar família először három zsellér, majd telkes háztartást hozott létre. Magyar-horvát családok éltek békésen együtt. Cseterkocz (Csütörköcz) falucska a Prick-féle uradalomban feküdt. Családnévelemzéseink szerint horvát és szlovák nemzetiségű népességet telepítettek 1712-1715 között J2 Ugyanazok a népességgyarapító jelenségek figyelhetők meg, mint Heresznyénél. A betelepült családokból öt zsellérháztartás jelenik meg pár év alatt. (Ugyanazon családnevek!) Ezek a zsellérek, korábban mint fiúk a nagy családban éltek, úgy is voltak feltüntetve, most önálló háztartásokként jelennek meg. Babócsa horvát-magyar nemzetiség által lakott település 1712-ben. Hatvan háztartást írtak össze, a térség legjelentékenyebb faluja, huszonöt jobbágyháztartásból hét magyar. A többségében zsellérként jegyzett családok nagy része is horvát nemzetiségű. A horvát telepes családokból erős a kiáramlás és a következő évtizedben a településen meghatározó lesz a számuk. A természeti adottságok is kedvezőek, nagyszámú állat összeírása, valamint figyelemre méltó szőlészet jelzi a település gyors megerősödését. Breznicz, azaz Berzence többségében horvát népességű település. 1712-ben tizenhárom nagy családot írtak össze, amelyből hét horvát, egy minden bizonnyal szerb, öt magyar. f:i Gyékényes, Tilos (Ortilos), Zákány bár jelentős horvát bevándorlásnak volt kitéve, megmaradt magyar településnek. Mindössze egy-egy horvát családot regisztráltak, akik hamarosan eltűntek a faluból. Szentmiklós túlnyomórészt magyar település volt. Érdekes, hogy a német Tischler családot 17 r2-től összeírják, s ők a 18. század minden forrásában jelzik, hogy megkapaszkodtak a faluban, s identitásukat sem veszítik el. A 19. század első évtizedében még éltek leszármazottaik.
