Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században - Somogy megyei német nemzetiségű lutheránusság a 18-19. században, küzdelmeik a vallásszabadságért

egész problematikája, ezen belül maga az a tény, hogy honnan, a német területek melyik részéről érkeztek a telepesek. A hova érkezés a magyar kutatás számára kézenfekvő volt, mivel a gazdasági és népességi összeírások, az egyházi anyakönyvek és vizitációk a letelepedést pontosan mutatják és az teljes mértékben rekonstruálható. A honnan kérdése már nehezebb vizsgálat. A többségében egyházi források még gyakrabban említik legalább a választófejedelemséget vagy a kerületet, ahonnan a betelepülők származtak, de a gazdasági forrásokban erre szinte egyáltalán nincs felelet. A megyei közgyűlés nagyobb telepítés esetén is csak az előző haza pontos helyét tartományi szinten jelöli meg. A magánföldesúri telepítések iratainak feltárása hozhat majd részletes és teljes bizonyosságot a németországi lakóhelyükre vonatkozóan. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a Somogy megyei németség mind származását, mind vallási és kulturális jellemzőit illetően a legszorosabb kapcsolatban a tolnai németség csoportjaival volt a betelepülés teljes időszakában. Az átvándorlás a 18. század folyamán erősen és folyamatosan történt. A 19. században is figyelemre méltó csoportok kerülnek a somogyi németség nemzetiség lakta községekbe vagy uradalmak üres pusztáira. Sőt, van adatunk, hogy ez a két világháború közötti időszakban sem volt ritka jelenség. Schmidt a somogyi németség döntő részét is Hessen-Darmstadtból eredezteti, de a más tartományokból érkezőket is elismeri. A sokszor idézett TolnaBaranya-Somogy történetéről szóló kéziratos krónikájában így írt erről: ,, . . . A németek főképpen hesseniek, akik Hessen-Darmstadtból érkeztek, de más birodalmi tartományokból is. A hesseniek a régi chattok utódai. Végigszenvedték a 30 éves háborút és XVI. Lajos francia király rablóhadjáratainak (1688—1693) minden nyomorúságát. A XVIII. század elején, amikor a Magyarországba való bevándorlásra alkalom kínálkozott, és ott kinnt bevándorlásra szólították fel, sőt csábították a lakosságot, a szegénységre jutott és a jobb sors után való vágyódás adta sokaknak kezébe a vándorbotot, s indította őket arra, hogy Magyarországon új hazát keressenek. Hessen területéről 1720-24 között volt a legsűrűbb a kivándorlás, de tartott szórványosan az 1760-as évekig. Tolna-Somogy-Baranya evangélikus lakossága legtöbbnyire ilyen hesseni eredetű, tehát nem svábok („svevi"), mert azok a Würtenberg térségéből betelepülők .. ,".

18 Meg kell jegyeznünk még azt is, hogy vizsgálataink a Somogy megyei német nemzetiség lakta községekben 1781-ig figyelemre méltó lélekszámgyarapodást mutatnak, ami Schmidt kéziratos krónikájának megállapítását támasztja alá. A szerző számtalan esetben mutatta ki Tolna, Baranya, Somogy falvaiban az evangélikus németség lélekszámának emelkedését, ami a bevándorlásból következett. Ez a bevándorlás a német településekre folyamatos a türelmi rendelet megjelenéséig, mivel a lutheránus németség üldözése is állandó volt és a továbbvándorlásban is szerepet játszott, más gazdasági és szociális okok mellett. Ismeretesek azok az esetek, a türelmi rendelet megjelenése előtti időkből, amikor az evangélikus német, szlovák és magyar közösségek a különböző délkelet-dunántúli községekben, még filiaként sem tudtak működni a vármegye, és a katolikus püspökség kemény fellépése miatt: "... olyan gyülekezetek léteztek, amelyek a plébánosok igája alatt nyögtek és hálát adnának az Isten-