Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században - Somogy megyei német nemzetiségű lutheránusság a 18-19. században, küzdelmeik a vallásszabadságért

zetei nem egyenes leszármazottai a XVT-XVII. századbeli reformációval kapcsolatban itt keletkezett evangélikus gyülekezeteknek, hanem csak a XVIII. század elején, mint egészen új történeti jelenség lépnek bele a magyarhoni evangélikus egyház történetébe. Egyetlen gyülekezet (Ti. lutheránus. Sz. L.) sincs az egész egyházmegyében, amely a török hódoltság idejéből maradt volna fenn és a magyarhoni reformáció idejéből származna . . .".

H A Somogy megyei nemzetiségtörténeti kutatás során az evangélikus egyházközségek vizsgálata természetesen nemcsak a német nemzetiségű lakosság településtörténete szempontjából fontos, hanem a somogyi szlovákság megjelenése és nem utolsósorban a 18. századi evangélikus somogyi magyarság településtörténete szempontjából is. Érdekes, hogy a kitűnő kutató, Schmidt János mindenütt csak a magyar illetve a német lutheránus telepítést illetve egyházszervezkedést emeli ki. Noha részletesen beszéli el a tabi szlovák lutheránusok egyházalapítását, a szlovákságot alig hangsúlyozza.

12 Krónikája bevezető szintézisében a következőképpen írt erről: „... a XVII. század végén magyar, a XVIII. század második évtizedében német és magyar evangélikusoknak elsősorban Tolna megye területére való vándorlása során keletkezett a »tolnai esperesseg« neve alatt a mai »Tolna-Baranya-Somogy evangélikus egyházmegye« . . . ",

13 Majd így folytatta: ,,. .. Mai tolna-baranya-somogyi egyházmegyének hívei részben Magyarország északibb részeiből ideköltözött magyar és német hívekből, részben Nagynémetországból bevándorlott németekből kerültek ki . . . Utóbbiak bevándorlását, mely III. Károly és Mária Terézia uralkodása idejére esik, máshol részletesen megírtam."

14 Meg kell azonban jegyezni, a szerző itt sem említi, hogy az első somogyi anyagyülekezet Tabon, szlovák evangélikus bevándorlókból állott. Rendkívül sok tanulsággal jár az evangélikus egyházközségek illetve az egyházmegye történeti vizsgálata a somogyi településtörténeti kép elemzésénél. Az a tény, hogy e jelentékeny területen szoros kapcsolat volt a lutheránus egyházközségek között, így a protestáns üldözés is jelentékenyen hozzájárult a három megyében folyó migrációs folyamat 18. századi alakulásához. A katolikus erők különböző időben, különböző módon léptek fel a lutheránus egyházközségek működése ellen. A világi tényezőkkel, a vármegyével, főszolgabíróval, ritkábban a földesúrral összefogva kimozdulásra késztették illetve kényszerítették a már megtelepült helységek lakosságát. Ha nem távoli vidéken, akkor a szomszéd megyében kerestek és rendszerint találtak is újabb otthonra, más földesuraknál, akik kifejezetten a vallásszabadság elvén állottak, vagy legalábbis tolerálták alattvalóik vallását és nemcsak letelepülni engedték őket, hanem támogatták iskola és templom, helyesebben imaház (Beethaus), építésében őket. Az alapmotiváció a munkaerő szervezése volt a magánföldesúri telepítésben, de kétségkívül az esetek többségében a világi földesuraságok Somogyban is türelemmel, a protestantizmussal szembeni lojalitással intézkedtek katolikus létükre. A megyék közötti migrációban jelentékeny indítékul szolgált, hogy akár Baranyából, akár Tolnából az elüldözött protestáns lelkész Somogyba került, ahova hamarosan hívei közül is figyelemre méltó számban követik őket. így tehát nem lebecsülendő annak a ténynek a jelentősége sem, hogy 1718 után a megyék közötti migrációnak valláspolitikai okai is voltak. Itt csak egyetlen