Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi falvak lakosságának további migrációja. A gazdasági-társadalmi mobilizáció néhány vonása a 18. század második felében - Nemzetiségi népesség a hatvanas években

Almamellék továbbra is színmagyar falu, jelentős magyar betelepülés lehetett az összeírást megelőző években. Szentgyörgy- és S zentegyed pu sztát is ők müvelik.

21 Mozsgó is csak magyar népességgel bírt, és az almamcllékiekkel együtt művelték Szentegyedpusztát. Csertő is erősödő magyar település. Az egykori Alsó-Krajnából, ma Szlovéniából idevándorolt Pirka család (Adamus Pirka), továbbá a horvát Stephan Radies még két évtized múlva is a faluban éltek. A magyar lakosság művelte Szenterzsébetpusztát, az úrbérrendezés után azonban ennek már nincsen nyoma. Szigetvár mezőváros nemzetiségi populációja a következőképpen festett: 338 magyar háztartás mellett 57 horvát, 37 német és 50 szerb családot írtak össze. Az előző vizsgálatainkhoz képest óriási a növekedés. A zsellérek alatt itt a házzal, műhellyel rendelkező polgári népességet kell érteni. Mindössze két telkes jobbágyot regisztráltak. Hatvanhét iparos, műhelytulajdonos, továbbá huszonöt kereskedő, azaz üzlettulajdonost találunk az összeírásban. Az ipari műhelyek 75%-a horvátok kezében van, a kereskedők üzleteinek 95%-a német, zsidó és szerb tulajdonban. Tizenhat összeírt család az uradalmak tisztviselői, katonák, valamennyien németek vagy horvátok. A cigányok külön figyelmet érdemelnek. Tíz cigány zsellérháztartást találunk a mezővárosban, vagyontalanok, de házzal rendelkeznek és mindegyiknek lova van. Szállítással foglalkoztak. A családneveik lejegyzésre érdemesek: Andr. Ramies, Alex Kaposi, Josef Kovács, Ignacz Raino, Ignacz Szigeti, Georg Taino, Michal Czigany, Marci Czigany, Antal Czigany, Nikol Reko, Joseph Dombai. Érdekességként jegyzem meg, hogy Siklós baranyai mezővárosban ugyanekkor összeírt cigány lakosság jogállása szerint zsellérek voltak, sőt nyolc telepes jobbágy akadt közöttük, valamennyiüknek lova volt, szállítással is foglalkoztak, s úgy gazdálkodtak, mint más ncmzetiségbeli kortársaik. Külön városrészben éltek. Döröcske az adóösszeírás szerint ekkor még magyar település. Huszonkilenc magyar zsellér és egy negyed telkes jobbágy élt a faluban. Valójában már 1758 óta itt éltek a betelepített németek, de a kedvezményezettség miatt még nem írták össze őket"" Aracs magyar-horvát (vend?) népességű falu. 1761-ben Vojkovics, Ribicsar, Hcrba, Zalik, Csurics, Elias Remnyak, Blasius Stricsés, Blasius Tuzner vend családok kaptak letelepedésre engedélyt és az uradalomból fát, követ házépítéshez.

23 Péterhida magyar jellegét nem változtatta meg, hogy 1759-ben horvát zsellérek is letelepedhettek a faluban. Közülük Joan Pasicza. Step. Lazarics (Latarics), Mathias Payics, az 1767. urbárium szerint már negyed telkes jobbágy. Szentes magyar többséggel magyar jellegű település, és nem változtatott ezen az sem, hogy közvetlenül az adóösszeírás előtt, valószínű 1760-ban a vend vidékről a Palecsnik, (két háztartásfő), a Melanecz, Vojkovic, Novalovrccz, Skafer, Vinkovics zsellércsaládok, valamint Nyitrából Georg Prenacs szlovák zsellér telepedett a helységbe. T769. évi urbáriális összeírásban még megtalálhatók, sőt a szlovák Prcnács már negyed telkes jobbágyként gazdálkodott. Az itt fel nem sorolt magyar falvak általában stagnáltak. Kislak, Kovácsi, Szabás, Nagykorpád, Henész a hozzátartozó Simongát prédiummal, Lábod, Hosszúfalu, Görgeteg, Újlak, Vison ta, Komlósd települések viszont megháromszorozták lakosságukat. Legnagyobb részt a szomszéd megyékből az 1740-cs