Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi falvak lakosságának további migrációja. A gazdasági-társadalmi mobilizáció néhány vonása a 18. század második felében - Nemzetiségi népesség a hatvanas években
évek legvégén, nagy bevándorlási hullámmal zsellérek érkeztek. Az 1761. évi adóösszeírás szerint Csokonya magyar lakossága megsokszorozódott. Barcsnál, hosszabb ideig tartó stagnálás után, ismét jelentékeny fejlődés következett be. Ez a növekedés az ötvenes és hatvanas években tapasztalható permanens migrációból keletkezett, a Dráván túlról érkezett új zsellérek növelték elsősorban a háztartások számát. A húszas évekhez képest figyelemre méltó növekedés és vagyoni változások következtek be. Három évtized alatt mintegy egyharmadával megnőtt a lakosság. Tíz háztartással növekedett a falu, a telepes jobbágyok száma viszont fogyott, negyvennégy zsellérrel az egyik legnépesebb helységnek számított e térségben. Az új horvát betelepülők mellett a kontinuus horvát családokat is megtaláltuk. Új telepesek a Tardinácz, a Hencsar, valamint négy Persies zsellércsalád. A Simotics és Ottarsics família ugyancsak új szlavóniai telepes zsellércsalád. A Persies család azonban lehetséges, hogy korábban is a faluban élt. 2/ ' Barcs népességmozgása mutatja a legsajátosabb vonásokat; míg a térségben, a Dráva mentén lévő horvát népességű falvakban a törzslakosság már a harmincas években kialakult, itt a legkevésbé. Nagy azoknak a száma, akik öt-hat esztendeig élnek a faluban, majd továbbvándorolnak. Barcs „átmenő helység", a legtöbben telepedtek be és vándoroltak tovább belőle. Családnév-anyagának vizsgálatánál utalunk a foglalkozás és a névadás kapcsolatára, mint ezt már korábban több községben névvizsgálatainknál kifejtettük. A falu egyházi szolgája Harangozó Mihály, a „molitor", Molnár György, az uradalmi hajdúk: Hajdó Mihály és Hajdó György, az uradalmi csordát Csordás György őrzi, Kovács András „faber", azaz a falu egyik kovácsa volt. Potony fokozatos horvát településsé változott. 1725-ben egy horvát család élt a faluban, amikor ugyanebben az esztendőben regcsztrum készült a háztartásokról, már három horvát kolonus és ugy r ancsak három magyar negyed telkes jobbágy nevével találkozhattunk. 20 1761-ben Szekeres az egyetlen magyar família, akik nyilván békésen élhettek a horvát közösségben, mert már három évtizede ott írták össze őket minden évben. Az egykori zsellérből módos fél telkes jobbágy lett közben. Ez arra vet fényt, hogy a közösségekben a felfelé mozgás, a gazdasági megerősödés adott volt a vegyes összetételű faluban is mindenki számára, sőt az ún. szórványban élés sem volt akadály, hogy gazdasági kereteken vagy társadalmi státuszokon átlépjenek. Potonyban a gazdasági mobilizáció az ötvenes évek elejétől lefelé mutat. Az uradalom részéről nem támogatták a telkek növelését, kemény intézkedések kel inkább a földtől való megfosztás tendenciája érvényesült. A telkek aprózódása mellett, a zscllérsorba jutás tanúi lehetünk. A lefelé, a gazdasági gyöngülés felé mutató mobilizáció az úrbérrendezés munkálatainak gyakorlati végrehajtásának idejében 1767-1775 között elszomorító képet mutatott. Zsellérfaluvá vált, ahol nagyállatok regisztrálására már nem kerülhetett sor, csak némi sertésállományt írtak össze. Az állatállomány hiánya a szántóföldi gazdálkodásra súlyosan hatott vissza. Megjegyezzük még, hogy az ötvenes években betelepülő szlávok között szerbek is érkeztek, erre utal Paulics, Gorianacz, Zarecz, aki hajdú volt. Ugyancsak szerb volt Szilovecz, Pavlov Razec, aki korábban ugyancsak hajdú. Az
