Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek
János, akinél megjegyzi a conseriptor: „Rasciano quo. ex Sziget", rajta kívül ugyanebben az esztendőben Gerencsér János, aki ,,Ex Sziget Milite", jobbágytelken élt később is. Szigetvárra pillantva a mezőváros lakosságának növekedését állapíthatjuk meg. Százhuszoncgy háztartást konstatálhatunk, ötvenhárom telepes jobbágy (Hospites) és hatvanöt zsellércsalád került feljegyzésre, akik közül huszonnyolc műhelytulajdonos volt. A lakosság nemzetiségi aránya a németség rovására változott. Magyar, horvát, szerb és nagyon kevés német lakosa volt a mezővárosnak. A betelepülő tizenhat új család mind magyar volt. Teljesen magyar település volt: Basal, Csertő, Molvány, Kistamási, Hobol, Merenye, Tótszentgyörgy, Pcttend, Nemeske, Nagy- és Kisdobsza, Homokszentgyörgy, Újnép, Rinyaújlak, Visonta, Rínyaszentkirály, Hosszúfalu, Görgeteg, Szabás, Lábod, Jákó, Korpád, Henész, Hencse, Hedrchcly, Kiskovácsi (Kovácsi), Gige, Csököly, Beleg, Bajom, Kutas, Kisasszond, Nagybajom, Péterhida. Érdekes, hogy Heresznyéről Joan Bcrgovics elköltözött és egymaga letelepedett Csokonyán. Ügy tűnik, jól érezte magát a teljesen magyar környezetben, mert később is itt találjuk, negyed telken gazdálkodik. Barcs horvát-magyar nemzetiségi struktúrája nem változott. 1728 után beköltözött új horvát családok a következők: Kozarics, Kalinovic, Maries és Kukoric. Huszonegy horvát és tizennégy magyar család élt a harmincas évek végén a településen. 100 Gárdony, Darány. Dombó, Zádor, Potony, Lakócsa magyar falvak. Egyedül Potonyban árválkodik Martin (Sz)itkovics sokác zsellér. Tótújfalut már korábban, 1725-27 közötti időszakban is jellemeztük. Alig egy évtized után a horvát (bunyevác) lakossága tovább erősödött. Kontinuus családok Begovics, Spolarics és ezeknek nős fiai, akik ekkor már önálló háztartásban kerültek összeírásra. 101 Blasius Kolarovics új jobbágy, aki Szlavóniából érkezett. Homisics Mark esetében valószínű névelírás történhetett. Ez a bunyevác család ugyanis azonos az 1725-ben regisztrált Martin Homniccsal. Az 1725-ben feljegyzésre került Franjo Lukasovics családot most Lukács Ferencre magyarcsítota a conseriptor. 1725-ben letelepedett Elias Bclobek nincsen már a faluban, tovább vándorolhattak. A falu bírája Thomo Vrovicz volt Verőce megyéből. Drávakeresztúr (Dráva X. ur magyar-horvát kis falucska. Két magyares két horvát jobbágyháztartást, két horvát zsellért és két magyar zsellércsaládot találunk 1736-ban a településen. A horvát és magyar családok a betelepítés óta itt éltek a Dráva árterében fekvő helységben. A nyolc háztartás két lóval és három ökörrel került összeírásra. A Halász vezetéknév utal a foglalkozásukra is. Sellye, Drávafok, Markóc, Okorág, Magyarújfalu, Szörény, Várad. Bürüs magyar települések, elég szegények. Váradra, Bürüsre Baranya megyéből bevándorlást észlelünk Nagyherendről. Gyöngyösmellék, Istvándi, módos magyar falvak, az utóbbiba jelentékeny baranyai beköltözést látunk 1736-ban. Nagyherendről, Botykáról, Katádfáról hat magyar jobbágycsalád érkezett, amely bevándorlással környezetében ekkor egyik legerősebb kondíciójú faluvá változott. 102 Kálmáncsát, Kadarkutat, Lábodot, Szentbenedeket és Kaposújlakot valamilyen okból késztetve kétszer is összeírták 1736-ban. Lakói mind magyarok.
