Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek
Szenna magyar jobbágyai mellé Szerdahelyről és Hetesről új magyar családok települtek.. 1736-ban készült Bábony és Torvaj újratelepítésének dokumentuma. 103 Bábony tizennégy jobbágy tel ékkel és három zsellérrel, Torvaj öt telkesjobbággyal és három zsellérrel indult el újra a fejlődés útján. Torvajt szlovák lakosokkal a Lengyel uraság telepítette be. Mart. Drahos, Andreas Palenik, Georgius Svez, Paulus Hramsîk, Martinus Kollár, Georg. Hindicsek, Jan Hramsik, Jan Priraha háztartásfőket regisztrálták. Az első öt telepes jobbágy; három zsellér volt. Rendkívül gyenge kondíciókkal érkezhettek. Alig rendelkeztek állattal. A szlovákság viszonyaival és betelepülésükkel később részletesen foglalkozunk. Sorsukról igen részletesen írt Schmidt János, a somogyi evangélikusság történetírója. 10 '' A 18. század első felében, az egykori Somogy megyébe, mint látható volt, nagy számban érkeztek bizonytalan jogállással jobbágyok, zsellérek. Magyarok legnagyobb számban. Horvátok és szlovákok, s végül németek. Az 16901720-as évekig figyelemre méltó számban szökött jobbágy- és zsellérnépesség költözött a vármegyébe. Alig találtunk azonban adatot arra vonatkozóan, hogy ebből származó konfliktusok keletkeztek volna. A népesség, a munkaerő hiánya az egész dél-dunántúli régiót jellemezte. Megakadályozhatatlan volt a különböző etnikumok állandó migrációja. A királyi és helytartótanácsi rendeletek végrehajtása elé nagy akadályok emelkedtek. Tolna, Baranya, Zala, Fejér megye birtokosainak érdeke fűződött a jobbágyi és szellér munkaerő letelepítésére. A harmincas évekig alig hallunk erőszakos visszatelepítésről. Gazdasági lehetőségek, morfológiai, földrajzi stb. viszonyok mellett az egykori faluhatárokban lévő nagymennyiségű szabad föld (jobbágytelkek kialakításának lehetősége) nagy vonzóerőt gyakorolt az állandó mozgásban lévő települőkre, s a földesurak, noha a megyegyűléseken a törvényes rendért külön intézkedéseket támogattak, amely az elvándorlást elvben akadályozta, de a gyakorlatban tisztában voltak azzal is, hogy az érkezők telekhez juttatása az egyetlen lehetőség az élet megindítására. A húszas évek végétől mind nagyobb számú azon telepítési akciók száma, amelyek során engedéllyel érkezőket regisztráltak. A horvát betelepülők a harmincas években Szlavóniából, a vendek Mura vidékéről engedéllyel érkeztek. A húszas években megjelenő német telepesek szintén törvényes telepítési akció során kerültek a vármegyébe. A szlovákok hasonlóképpen. Az „egyéni települők" azonban valószínűleg szökött jobbágyok és zsellérek. Bár nincsen erre konkrét bizonyítékunk, mégis arra gondolunk, hogy a nagy utat bejáró és nagyon sok esetben rövid időn belül továbbálló vándorok, a kor legvállalkozóbb szellemű elemei, akik nem egykönnyen nyugodtak bele sorsuk kedvezőtlen változásaiba, s rendszerint továbbálltak. A falvak etnikai összetétele eléggé lassan alakult ki, a változást forrásaink alapján összeállított kimutatásunk szemlélteti.
