Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek

nagyobb részük, a faluhoz tartozó szőlőben nem rendelkeztek semmivel. A helység régi szőlőhegyét (Vinea antiqua), valamint az újonnan művelésbe vett területeket Tolna megyéből, Kánya községből magyarok, néhány német bérelte. A nagyon jelentős értékű szőlőhegyen huszonkét magyar család, valamint Poczner Henrik, Kholtal P., Jakob Prandner (Prantler?), Josepp Meyer (Maier), (később három évig a faluban élt) béreltek szőlőt. A szlovákok nem foglalkoztak itt szőlőműveléssel, vagy nem értettek e gazdálkodási formához, vagy nem volt már szőlőterület bérelhető.

82 Nágocs, amely Zichy Ádám tulajdonában lévő falu, magyar, régi telepítésű lakossága van, jelentékeny népességfejlődési jelenségeket mutat. Tizennyolc magyar háztartást írtak össze 1728-ban. Ebből három önálló nős fiú. Forrásunkból láthatóan Nágocsra betelepülő újabb német családokat (Svevi et Franconis) jegyeztek fel. A falu bírája Jaikob Feik (Faik), aki az ekkor elhunyr Jakob Rasterberg (Rasterpeg) helyett vette át a tisztséget. A másodbíró ugyancsak német telepes volt, akinek hozzátartozói már itt éltek a faluban: Leonhard Quikner. Joseph Prajtenperger (Breitenbergg), Korurad Heppf (Hepp), Joannes Reis, Sebastian Vainer (Fölner), Joseph Hir s chp eltner (Hirschpelter), Stephan II ahn, Joannes Lindemann, Joan. Reiss, Sebastian Peskcr (Pecker, Bekker), Adam Merk. A kiemeléssel jelzett családok új telepesek, a többi Nágocs 1725/26. évi összeírásaiban már mint jelen lévő német népesség szerepelt. Látható, hogy a németség Nágocsra érkezése folyamatosan történt. Frankföldről és sváb területről közvetlen érkezőnek kell tekintenünk. A Zichy család nagyobb telepítési akcióinak egy része a nágocsi aémetek betelepítése. Az új lakosok 1726 végén vagy 1727 elején érkezhettek. Az összeírt tizenhárom német család vagyona csak négy esetben van feltüntetve, ők nyilván már régebb óta itt éltek, míg kilenc háztartásnál a rovatokat nem töltötték ki, adómentesek, uj telepesek, akik éppen csak elhelyezkedtek magyar falutársaik mellé.

83 Somogyvár vegyes nemzetiségi összetételű településként tűnik elénk. Negyvenhét háztartást írtak össze, amelyből harminckettő, régi telepítéssel ide került horvát, akiket a Széchényi család telepített le.

84 Geszti a Perneszi család birtokában lévő falu, amely régi telepítésű, az 1700-as évek legelején lakott hely. Az évtized végén összeírt tizennyolc család közül öt horvát volt, akik 1710-től fogva a településen éltek. Gamáson is összeírtak négy horvát családot, de a nyolc háztartás közül ők a legszegényebbek. A magyar jobbágyok telek nagysága, állatállománya meghaladta a horvátok kezén lévő vagyont. Mind a négy család 1720-ban érkezett közvetlen Szlavóniából. A húszas éveket továbbra is a betelepülés, az elvándorlás és új falvak megerősödése, mások meggyengülése jellemezte. Változatlanul tartott a nem magyar népcsoportok beáramlása. Néhány faluba két hullámban németeket telepítettek be, akik közvetlenül német fejedelemségekből érkeztek. Mindenek előtt a sváb kerületből, a frank kerületből, Pfalzból, s kisebb csoportokban, vagy egyéni vándorlással Tolnából. A szlovákok költözése is tartott, hasonlóképp a horvátok Szlavóniából, a vendek a Mura vidékéről érkeztek. A legnagyobb arányban magyarok települnek be a szomszédos vármegyékből, de a megyén belüli költözések is végig kísérik minden esztendő adóösszeírásakor megállapítható vándorlási képet.