Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek
A következő évtizedben sem volt nagy változás a telepítésekben. A falvak száma növekedésénél, a háztartások némi emelkedésénél azonban fontosabb jelenség volt, hogy a települések nemzetiségi jellege kezdett véglegesen kialakulni. 1731-ben készült forrásaink, amelyek sajnos ismét nem fogják át a teljes vármegyét, mégis jól mutatják a migrációs jelenségek irányát, módját. 85 A magyarság növekedését Marcaliban, Gomba, Sári, Zsitva, Fejéregyháza, Flollád, Kéthely, Balatonkeresztúr, Tikos, Sámson (Sámsony), színmagyar falvakban láthatjuk elsősorban. Zala megyéből magyar jobbágyok és zsellérek kaptak letelepedésre engedélyt. 1731-ben összesen 38 család érkezett. Ugyanekkor Balatonberényből Keszthelyre magyar zsellérek telepedtek át, Korpádról Szomajomba kaptak családok letelepedési lehetőséget. Németegresre a Tolna megyei Kónyiból három jobbágycsalád vándorolt be, mindannyian engedélylyel. Somogyvárra is két Tolna megyei jobbágy települt le, mindkettő negyed telken van a következő esztendőben. Ugyanakkor Tolnába három zsellércsalád vándorolt át. 8t) Mernyéről Igáiba tudunk zsellérek átköltözéséről. Karád mezővárosból, Apátiból, Koppánból Tolna megyébe, Szántódra, Andocsról Baranyába, Somról ugyancsak Tolna megyébe költöztek el telepes jobbágyok, zsellércsaládok. Szil egyetlen háztartása sem tud rendesen adózni. Többnek nagy adósságai vannak az előző esztendőről. Ketten meghaltak. Somban, mint egy újabb adatból megtudjuk, hogy tönkre mentek a családok. Betegség, járvány és állatpusztulás következtében csupán négy család adózóképes, tizenegy képtelen erre. Tab viszonyai is mind rendezetlenebbek. Felsorolást ismerünk az adózásra képtelen családokról, akiknek összes termése tönkrement. Michael Tatárka „Vagabundus discessi. in. Cttu. Veszp." Martinus Grubaka adózóképtelen, Georgius Adamecz „profugis discessit in C. Veszp." Beálltak rablónak a Bakonyba. Nagyberényben ugyancsak adózóképtelen több jobbágycsalád. Megdöbbentő állatpusztulásról, termés és ingóságok tönkremenéséről, feltűnő halálozásról tudósít forrásunk Berényből, Faluhidvégről (Falu Hidvég), Ádándról, Kilitiből, Ságvárról, Endrédről, Bálványosról, Kőröshegyről, Holládról (Hólad), Szárszóról, Szemesről, Kapolyról, Őszödről. Hasonlóképpen Nágocsról, Látrányból, Fonóból, Toponárról, Attaláról, Lakról. A magyar falvak migrációja rendkívül meggyorsult, menekülés jellegű mozgásról észlelünk adatokat. Siófoktól Balatonberényig húzható vonaltól délre, mintegy tíz kilométer mélységig, szélességig terjedő térségben fekvő falvak állatállománya szinte teljesen elpusztult, nyilván valamilyen járvány terjedésétől. 87 A következő esztendőkben, töredék összeírásokban vizsgálódhattunk csak, de érzékelhető a szegényes adatok ellenére, hogy még 1734/35-ben is hatással van az elköltözésre az 1731. évi járvány. A nagyállatok elhullása a telkes jobbágyok gazdálkodására katasztrofálisan hatott. A szántók megművelése lehetetlenné vált, az adózás hasonlóképpen. Az amúgy is szerény élelmezési színvonal lehanyatlott, betegségek erőteljesebben pusztítottak. 1736. évi forrásaink a kanizsai járás falvainak életébe engednek bepillantást. 88 Gadány, Mesztegnyő, Böhönye magyar faluk, amelyekbe Bács megyéből, az ekkor Zala megyéhez tartozó Keszthelyről telepedtek le magyar jobbágyok és zsellérek. Mesztegnyőre Vas megyéből érkeztek zsellérek. 89 Gadányba két horvát család települt be, a Mesterics testvérek negyed-negyed telken kezdtek
