Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek

A Balatontól délre, délkeletre eső térségben a népesség körforgása ugyanúgy jellemző, mint a vármegye más régióiban. A lakosság mozgását gazdasági, morfológiai, társadalmi hatások hol erősítik, hol gyengítik. Különösen az 171718, évi állatpestis okozott hihetetlen nehézségeket. A növénytermesztés az állatállomány pusztulása nyomán az élet megnehezült, a falvak mintegy 20%-a elvándorolt, alig maradtak telkes gazdák. A zsellérség a szőlőhegyeken viszont alig mozdult. A veszprémi Káptalan tulajdonában lévő Nagyberény az összeírás évében színmagyar falu volt, amelyet adataink szerint 1713-ban telepítettek be. Két alkalommal is német zsellértelepülőt írtak össze 1717-1728. között. Egy-két esztendő után azonban el veszik még a nyomuk is. Természetesen nem csak a német, hanem valamennyi nemzetiségű sorstársukra jellemző, hogy egy-egy család indul vándorútra, jobb megélhetést, kedvezőbb gazdálkodási viszonyokat keres. Som, amely az 1726. évi összeírás szerint Apponyi család uradalmához tartozott, magyar település.

80 Nem is a falu érdekes témánk szempontjából, hanem szőlőhegyének összeírása. Harminchárom család bérelt Tolna és Veszprém megyéből kisebb-nagyobb szőlőskertet. Többségükben magyarok voltak, és hoszszabb ideig itt találjuk őket, pl. 1740-ben is, négy összeírt német zsellér (Hauler, Faull, Berger, Koller) azonban alig négy év után elvándorolt, s nem bukkantak fel a Somogy megyei falvakban. Valószínű a megyén kívülre elvándorlók számát szaporították. A magyar zsellérek közül, bérleteik lejártát követően nagyon sokat a faluba költözők között írtak azután össze. A 18. század eleji családi mikrovizsgálatunk során jól látható a „faluba hatolás" jelensége. Nemzetiség hovatartozásra tekintet nélkül a zsellértársadalom betelepüléséről van szó. A puszták összeírása adja kezünkbe a lehetőséget, hogy családnévkutatás segítségével, a mozgásban lévőket figyelemmel kísérhessük. Szomszédos falukból, de igen gyakran a régión kívüli területekről is szőlők bérletének megszerzésével kerülnek kapcsolatba azokkal a falvakkal, amelyekben pár esztendő után, mint házas zsellérek jelennek meg. A szőlő birtoklása, megművelése gyors megtérüléssel járt. A munkaerejük befektetésének pénzhozománya itt térült meg leggyorsabban, s e korai időszakban házas zsellérként a faluba került, s megtartotta és meg tudta tartani a szőlőt is, hamarosan a telkesek között találjuk őket. Tab témánk szempontjából továbbra is nagyon fontos pontnak tűnik. A Lengyel és a Plirej család tulajdona volt. A század eleji összeírások alapján láthattuk a szlovák betelepülést, az 1728. évi adóösszeírás alátámasztja a falu 1717. évi szlovák betelepítésének tényét.

81 A családfők nevei, valamint a Felvidék megyéire, mint előző hazára utaló bejegyzések alapján a következő szlovák lakosokat ismerjük 1728-ból: a falu bírája Mihael Pekny, a másik Pal Janosek, azután Georg Mihalecz. A telekkel bíró jobbágyok Michel Plekar (Plechar), Georg Tanics, Joan Trigula, Georg Kucserha (Kucsera), Math. Drahota, Joseph Kusnak, Martin Bruhkarecz, Martinus Vonyo (Vanyo), Marcus Vonyo (Vanyo), Tomas Barkrecky), valamint inkább magyar családfőnek tűnő Michael Vincze. 1726-ban a faluba zselléreket telepített le az uradalom, akik ugyancsak szlovákok voltak. (Thoma Mihalecz, Geo,rg Pokornik (Pokornyik, Pothornik). Figyelemre méltó viszont, hogy az igen módos szlovák jobbágyság, féltelekkel bírt leg-