Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek

horvát famíliák a következők: Ivan Persies. Petrus Trifanovics, Stefan Odelics, Mathia Perics, Marcin Bosrincc, Georg Jalenovecz, Step. Ostarsics, Mato Pavo, Vitus Kockán, Jakobus Simoncsics, Joh. Gaglas, Mich. Jarcsok, Mathia Sokol. A horvát lakosok egy kisebb része továbbvándorolt, mint ez megfigyelhető volt egy évtizeddel korábban is. Darány, s ekkor Lukafa (a későbbi GTukapuszta Potony mellett, nem tévesztendő össze a szigetvári kerületben a zselici Lukafa községgel), Gárdony, Dombó, Zádor, Szörény, Potony teljesen magyar népességű falvak. Mindössze egyetlen horvát háztartást írtak össze Potonyban (Mathias Szidlovics). Korábban több horvát zsellér élt e falvakban egy-két esztendőn át, hogy azután elvándoroljon ismeretlen úti cél felé. A potonyi horvát jobbágycsalád 1726-ban telepedett le „ex Croatia".'

0 Tótújfalu (Tót Uy Falu), mint a helységnév is jelzi, a r8. század elején újratelepített szláv falu. A mikrotájban nem messze Németújfalu (Német Uj Falu) és Magyar Uj Falu került regisztrálásra. Természetesen mindhárom település a nemzetiségi népességnek megfelelően kapta elnevezését. 1726-ban az újratelepítés folyamatát láthatjuk. Korábbi szláv lakosai sokácok és bosnyákok voltak. Most települtek Marcus Plamisics. Georgius Spolarics „advenae ex Croatia". Elias Belaberk „ . . . ctiam advena ex Croatia". Mivel vagyon nélkül kerültek regisztrálásra, valószínűleg zsellérek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a conseriptor az adókedvezményezettség miatt gyakran nem mutatja ki az első esztendőben a telket, sem az állatállományt, így bizonytalan a helyzetük megítélése. Lakócsa horvát-magyar faluként tűnik elénk. A török után közvetlen csak magyar - valószínűleg kontinuus - lakosságot találtunk, a horvátság bevándorlása folyamatosnak tekinthető, bár nem állandó megtelepedésről, hanem migrációs új rátelepedésről beszélhetünk. Három-négy esztendő után cserélődtek a famíliák. A jellegzetes horvát családok zöme 1720-ban már itt volt a faluban. Az újonnan érkezők: Tomo Biskerics, Andreas Verkoes (Horvátországból érkezett 1726-ban), Steph. Kutyán, Marcus Bersics, Martin Fucskar (Verőce megyéből jött), Georg Fikics, Math. Dervar (Verőcéből érkezett), Math. Dervar, Petr. Serbccsia „advena ex Croatia 1726". Tótkeresztúr (Tott X-tur) most többségében magyar jobbágyok és zsellérek által lakott hely. Korábban éltek itt horvát zsellérek, de elvándoroltak Baranyába. 1726 őszén egy magyar család érkezett, akik származási helyükről „ . . . advena ex Haraszti ..." Haraszti Györgyként kerültek összeírásra. Baski, Sellye, Bokorfa (prédium), Drávafok, Okorág, Magyarújfalu, Várad, Bürüs, Nagydobsza, Kisdobsza, Molvány, Czegléd. Hobol, Basal, Pata, Gyöngyös, Mellik (Gyöngyösmellélkl), Pettcnd, Kistamási (Kis Tamásy), Nemeskc továbbra is színtiszta magyar faluk. Szigetvár mezőváros az 1720-as évhez képest sem dicsekedhet szembetűnő népességgyarapodással. 1724-hez viszonyítva is igen lassú népességfejlődésről vallanak forrásaink. Akkor tizenöt adózó háztartás rendelkezett telekkel és iparosműhellyel, közülük nyolc kifejezetten iparral foglalkozó magyar és horvát, valamint német telepesek voltak. Egy kereskedőt is regisztráltak, aki szerb volt.

71 1726-ban a következő német háztartásokat írták össze: Johan Gangl, Kristian Longhand, Marcus Feiberg, Johann Feigel, Laurentz Flop, Leopold Her-