Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek
Öreglak (Lak) színmagyar falu, eltekintve a mintegy másfél évtizedig itt élő Franc Sifter német zsellércsaládtól illetve Tomo Krisics horvát zsellérfamíliától. Mindkét család ismeretlen helyről érkezett 1720-25. között. Buzsák minden vizsgált időmetszetben sok érdekességet tartogatott nemzetiségi, népességi vizsgálódásunk szempontjából. 1724-ben népes katolikus magyar-horvát település, mint ezt eddigi forrásainkból is láthattuk. A magyar többség, amely negyven háztartást jelentett a tíz horváttal szemben, ekkor is jellemző. Joan Ambrusics 172.5-ben telepedett le a horvátországi Zabnik (Várasd megye) faluból. E család az egyetlen, amely e településről Somogy megyébe érkezett, az egész általunk vizsgált korszakban nem bukkannak fel Várasd megyei horvát telepesek. 011 A nagy népmozgásra és belső migrációra mutat, hogy Buzsákon egy esztendővel korábban (1723-ban) tizenkilenc horvát családfőt regisztráltak, ami azt jelenti, hogy csaknem a fele elvándorolt. 01 Itt a horvát családok alig 5%-a tekinthető kontinuusnak. Néwizsgálataink alapján a népesség 95° a-a kicserélődött. A magyar lakosság egy része is elvándorolt, és „Buzsáki" néven bukkannak fel a szomszédos falvakban, ahol kedvezőbb telekviszonyok lehettek, a hirtelen megszaporodott Buzsákénál. Szentgyörgy teljesen magyar lakosságú falucska. Táska 62 ugyancsak magyar falu, bár két horvát háztartásfő is felbukkan 1724-ben. A következő esztendőben újabb két jobbágy szaporítja a horvát népesség számát. 63 Nikla jelentéktelen apró kis település még ekkor, ahol négy magyar és egy horvát háztartást találunk. Varjaskér magyar-horvát falu. A horvátok kisebbségben vannak. Tizenkilenc magyar jobbágy- illetve zsellérháztartás mellett mindössze négy horvát családfőt írtak össze, akik a török megszállás után keletkezett forrásainkban is már itt éltek. (1687., 1695. évi összeírások), őket tehát kontinuus lakóknak tekinthetjük. A horvát és vend családok beáramlása ,,szláv" többségű faluvá alakítja át a 18. század végére. Tótszentpál (Tott Szent Pál) kilenc horvát háztartással, majd a következő esztendőben érkező két újabb horvát zsellércsa'áddal, Varjaskérről idevándorló magyarokkal erősödött meg 1724-1725-ben. 64 Ugyanakkor a Benkovics, Vergyiasic, Saslia, Antelics, Bogdanovic família elköltözött a településről. Majd a következő esztendőben újabb három família fogott vándorbotot. Az biztos, hogy nem Somogy megyében települtek le, mert valamennyi forrásunkat átvizsgálva nem találtuk nyomukat. Minden bizonnyal az ekkor legjellemzőbb utat választották és visszatelepültek Szlavóniába. Helyükre a következő esztendőkben újabb horvát zsellér- és jobbágycsaládok érkezhettek, mert ugyan más családi nevek jelennek meg, de a horvát többség lassan kialakult. A gazdasági kondíciókat áttekintve megállapíthatjuk, hogy a következő magyar népességű falvak lassú fejlődése is megfigyelhető: Marcali, Gomba, Sámson, Balatonújlak, Tikos (Gara Balázs ekkor települt be Zala megyéből.). Sári, Kéthely, Magyari, Balatonb erény. Vörs ekkor erősödik meg Zalából betelepült magyarokkal. Balatonkeresztúr (B.Xtur) Szemes, Őszöd, Teleki, Csepel, Szárszó, Szólád, Kőröshegy, Endréd, Bálványos, Jut, Kiüti. Aszaló, Magyaregres, (Magyar Egres) ugyancsak teljesen magyar népességű települések. Igen érdekes, hogy nincs egyetlen idegen (horvát, vend, szlovák, német) lakos sem 1719-1725. között e falvakban, még átmeneti időre sem.
