Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek
sőbb a század végén is itt találjuk őket. Ezek a Laika (Stephanus és Jan) családnak lehettek a tagjai, és az új haza híradására érkezhettek Somogy megyébe. Georgius Kucsera, (Kucsere), Jan Tergela, Joan Jancsik, Math. Csizmar, Georg Janosek, (Janasek), Michael Plehavi, Joseph Rusnyák, Michael Butka, Mathias Vampo, Georg Mihalecz családok is a Felvidékről érkezett telepesek voltak, és 1715-től itt éltek. Mint korábbi testvéreik, az újonnan települők is elég sok birkával, többük lóval is rendelkezett. Velük egy időben újabb magyar jobbágyok és zsellérek is letelepedtek, többségük Tolna megyéből érkezett. Kovács Mátyás, a falu kovácsa is ekkor vándorolt a Tolna megyei Tamásiból. A falu bírája, a szlovák-magyar jellegnek megfelelően a Nyitra megyéből bevándorolt Mathias Bachorecz. Németegres magyar falu, valamennyi jobbágy és zsellér 1724-ig magyar nevű. 1725-ben egy német és egy szlovák jobbágy érkezéséről tudunk. Jacobus Gross talán Tolna vagy Baranya korai német telepesei közül költözött a faluba. Hasonlóképpen nem tartalmazott forrásunk utalást arra vonatkozóan sem, hogy a szlovák Jan Licndl (Lend) ?) honnan vándorolt be a településre. Ismerve azonban az ekkori folyamatot, nincs okunk kételkedni abban, hogy a Felvidék valamelyik megyéjéből érkezhetett. A közvetlen Németországból érkezésnek nincs semmilyen konkrét adata az ekkor számos faluban megjelenő egy-egy család esetében. A színmagyar falvakban felbukkanó német telepesek a következő esztendőben már nem is kerültek összeírásra. Nagybcrénybc a Tolnából érkező magyarék felsorolása mellett német zsellérre is utalt az összeíró. 00 Ságvár, Kér, Ráksi, Hidvég-Városa, Orda és Ádánd színmagyar települések, amelyeknek lakossága ekkor erősödött meg. Állatállományuk szemléletesen mutatja ezt, s nem véletlen, hogy szántóföldi gazdálkodásuk jelentősége is érzékelhető a conseriptiók alapján. Nágocs falu életében, népességének nemzetiségi struktúrájában döntő változás következett be 1723-ban, amely megváltoztatta az addig ismert összetételét. A magyarság mellé jelentékeny számban németeket telepített a Zichy család. A népesség változása azonban nem stabilizálta a falu nemzetiségi szerkezetét, mert közel egy fél évszázadig hol a németség, hol a magyarság került számbeli (háztartások száma) fölénybe. 0 ' 1 A betelepített németek zsellérek voltak, s természetesen adókedvezményt élveztek. Az összeíró „Gcrmani in Nagocs" regisztrálta a következő családfőket: Leonardus Quikner, Leonardus Jollmer, Josephus Herspold, Sabastion Peckncr, Johann Triss. Valent Sishcntancz, Henricus Becker, Johannes Adand (valószínű Ádándról települt át és az összeíró nem tudta a nevét ?), Joannes Adam Merk, Joannes Sondergeldt, Jakobus Faik (Feik), Michael Zeiger, Konradus Hepp(Hcb), Job. Georg Sergar, Georg Frankerperger, Balthazar Horn, Johann Linthman (Lintamann), Michael Boich. Az adóösszeírást végző tisztviselő szükségesnek tartotta megjegyezni a németek származási helyére vonatkozóan, hogy „ . . .Hic omnes Advenae ex Svevia, ques Anni ad sunt ex plcti"." Ha neveket onomasztikai vizsgálat alá vetjük, valamint az adóösszeíró megjegyzéseit is számba vesszük, világos, hogy a nágocsiak svábföldi bevándorlóknak tekinthetők. Érdekes, hogy összehasonlítva a neveket a Tolna, Baranya, Fejér megyékben biztosan sváb tetelepülőkével, csaknem valamennyi vezetéknév ott is megtalálható.
