Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek

Kontinuus család alig akad a horvátok között. A török megszállás utáni négy évtizedben a legerősebben változó népességű település. A horvátok és a magyarok egyaránt nagy számban vándoroltak tovább/

10 A húszas évek további elemzését a vándorlás, a nemzetiségi népességről alkotott kép kiegészítését segíti elő több forrás, köztük az 1725-ben keletkezett domestikális összeírás a kaposvári distriktusból. Falvankénti családnév-vizsgálataink, egyes famíliák vándorlásának nyomon kísérése azt mutatja, hogy a népesség egy része változatlanul mozgásban van, elköltözik, a megyén belüli és azon kívülre irányuló migráció folyamán új régiókba. A migrációs folyamat egyaránt jellemzi a magyarokat, szlovákokat, horvát népcsoportokat. Figyelemre méltó viszont a beköltözők többségénél, hogy engedéllyel érkeznek. így a színmagyar Gellere, Bátyára, Csorna és Attala, Mosdós, Batté és Szabadi falvakba kerültek magyar jobbágyok Baranyából, Zala megye településeiről. Az esztendő őszén Fonó, Boronka, Büssü gyarapodott újabb magyar zsellérekkel. Kazsok, Láposfő színmagyar település, ahova újabb magyar zsellérek és két jobbágy érkezett Zala megyéből. Zimányba a magyarok mellett egy cigány- és egy vend família érkezett ugyancsak Zala megyéből.

0

'

1 Jobb híján a conseriptor Joso Zalakovics névvel regisztrálta az 1724-ben érkezett jövevényt, aki érdekes módon 1725-ben már adótól sem mentes. Berki, Szil, Koppány, de még több magyar népességű település vizsgálata is mutatja, hogy a távolabbi térségekből is egyre tartott a népvándorlás. Magyarország északi régióiból is folyamatos a költözés a vármegyébe. Miklósi névanyagának és a megjegyzési részek adatainak vizsgálata is alátámasztja ezen megállapításunkat. Csizmazia János Tolna megyéből vándorolt a faluba. Andreas Kurhevics, továbbá Andreas Kruspan szlovák jobbágyok Trencsén megyéből költöztek a községbe, 1725-ben írták össze őket szerény vagyonkájukkal és ami igen érdekes, állataikkal együtt.

51 („Kurhevics, Kruspan Advenae ex Cottu. Trencseniensi.") A Miklósiba letelepedett első német jövevények Mainzból és Pfalzból érkeztek. Nevük feljegyzése mindenképpen fontos, hisz ők tekinthetők a későbbi erősen német jellegű településsé váló Miklósi első német bevándorlóinak, akikről még azt is tudja a conseriptor, hogy engedéllyel jöttek. Somogy megye monográfusa csak a Csapody-Tallián-féle telepítésről tud, amely szerint 1736ban jöttek az első telepesek, ami nyilvánvalóan tévedés, mert az már a harmadik telepítési akció volt/'

2 A német jobbágyok: Johannes Georg Partlene, Joannes Gott (Advenae ex Mainss), valamint Andreas Vogel (Vogl) (Advena ex Pfalz). Az ekkor még többségében magyar jellegű Miklósiba Nicollaus Gallovics is letelepedési engedélyt kapott. Mint korábban más települések vizsgálatatánál már említettük, az 1720-as évek népessége sem állapodott meg véglegesen egy-egy faluban. Sokszor az egész falu népessége kicserélődött. Miklósi, amelynek kitűnő természeti adottságai voltak, hasonló fejlődést mutatott a 18. század első negyedszázadában. Tab is a jelentékeny népmozgásra alkalmas példaként áll előttünk 17241725-ben. Stephanus Laika, Martinus Laika jobbágyok („Advenae ex Cottu. Nitrensi") 1725-ben telepedtek le, az akkor már jelentős szlovák lakossággal bíró faluban. Az egy évtizede betelepült szlovákok ekkor már jelentékeny gazdasági erővel rendelkeztek Tabon. ök megkapaszkodtak a faluban, s ké