Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek

bályozásáról, az igen kevés állatállomány okozta gazdálkodási problémákról. Lipót rendeleteit ugyanúgy nem hajtják végre, mint Somogyban, Zalában. A kedvezmények lejárta után továbbállnak. Éppen Somogyba vagy máshova. A népesség példátlan erejű mozgása itt is ugyanúgy jellemzője e korszaknak/'

2 Ahogy Somogyban, itt is változatlanul folyik a szökött jobbágyok befogadása. III. Károly 1720. januárban kiadott rezolúciója ismételten tiltja az engedély nélküli jobbágyok befogadását. Ha ilyen mégis előfordulna, akkor a vármegyének kell a szökevényekre kirótt terheket kielégíteni. Királyi rendeletek, Helytartótanács utasításai sűrűn foglalkoznak a letelepítéssel, a kedvezmények ellenére újra erősödő migrációval. A rendeletek igyekeznek gátat vetni a népesség körforgásának. Három, majd hat évi felmentést nyerhetnek a közadóik fizetése alól.

43 A megyék is megkísérlik a földesurakkal összefogva az úrbéri szabályozást, a szolgáltatások egységesítését, amely a kedvezmények közötti különbségek megszűnését célozták. A szlovák jobbágy- és zsellérnépesség betelepedése Somogyba ugyan úgy történt, mint Veszprémben, Fejér vagy Pest megyében. Vagy földesúri telepítéssel, vagy pedig önként, engedéllyel illetve anélkül szökve érkeztek. Somogyban pár esztendővel korábban regisztráltak felvidéki szlovák telepeseket. A királyi rendeletek, de különösen a Helytartótanács leirataiban a katolikus népesség telepítése hangsúlyozódott. 1721-ben a megye csak a katolikusok letelepedését engedélyezte. Azonban a gyakorlatban ez nem ment keresztül. Németország választófejedclemségeibői protestáns (Hessen) tömegek kerültek a Dél-Dunántúlra. Az országon belüli települő csoportok között is természetesen nem vallási tényezők játszanak közre a továbbvándorlásban, hanem elsősorban mint ezt már hangsúlyoztuk, gazdasági és társadalmi okok. Kétségkívül azonban figyelemre méltó a vallási tényező is. A szlovákok jelentős csoportjai lutheránusok. A Veszprém megyei szlovák községek földesúri telepítéssel jöttek létre a Somogyban keletkezettekhez hasonlóan. Itt is ezenkívül folyamatosan érkeztek szlovákok kisebb csoportokban, akár csak egy-egy család engedéllyel vagy anélkül. A rendelkezések ellenére alig van konkrét eset, hogy felvidéki földesúr visszakövetelte volna jobbágyait. Igaz Somogyba vagy Veszprémbe, Baranyába érkezők előzőleg már más helyeken is megkísérelték a megkapaszkodást. Nagyon nehezen volt követhető az egyének mozgása. A szökött jobbágyok utáni nyomozás időt, pénzt emésztett fel. Ugyanakkor a kerestető földesúr és megye, maga sem volt ártatlan. így eléggé hatástalan módszernek bizonyult 1710-1728. között az ilyen akció. A veszprémi szlovákság Somogyhoz hasonlóan több generációban telepedett le, 1715-ben, 1750-es években. Életmódjuk, a faluteremtő módszerek, semmiben nem tértek el egymástól.

44 Somogy abban viszont külöbözött Baranya, Tolna, Fejér, Pest megyéktől, hogy itt a 17. század végi szerb betelepülés elmaradt, viszont a horvát és vend délszláv népcsoportok folyamatos beáramlása volt megfigyelhető/"' Eddig követett módszerünkkel tekintjük át Somogy vármegye 1720-1728. közötti településein végbemenő populációs jelenségeket. Mindezek előtt a nem magyar népcsoportok további betelepedését, betelepítését, gazdasági megerősödésüket. Kitérünk a magyar népességi fejlődés néhány vonására is, azonban