Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek

figyelmünket továbbra is azokra a falukra irányozzuk, ahol szláv és német lakosság megjelenése vagy további megerősödése látható. Az 1720. évi összeírás becses családnév anyagát most Drávakeresztur falu vizsgálatával kezdjük. Négy magyar telepes család mellett Nicolaus Rackovics, Jacobus Bcrkics horvát zsellérek vándoroltak be a Dráván túlról. E horvát telepesek hamarosan negyed, majd fél telekhez jutottak, s a század közepén kiterjedt rokonságukkal négy telket bírtak. Tótszentmárton (Tott Szent Marton) tovább izmosodott, népessége horvátokból állott, s az új bevándorlók is horvátok. A Mandics, Mateovics, Brcgovics családok kontinuus lakók, a török alatt és a felszabadító hadjáratok után közvetlenül is e faluban éltek/'

0 Szentlászló a 17. század végétől áttekintett összeírásokban, kontinuus horvát családokkal regisztrált falucska. 1701-től az ide települt magyar családokkal békében éltek. A Filipovics és a Bosnjak (Bosnyák) család egy évszázadon át tartotta magát. Henész magyar-horvát település. 1720-ban Mikusics, Jurasics, Bosnyák, Babies családok mellett hat magyar jobbágyfamília élt a faluban. A telkek arányosan oszlottak meg magyar és horvát jobbágyok között. Babócsa mezőváros magyar-horvát településként került összeírásra 1720ban. A telkek és az állatok számát tekintve gazdaságilag erőteljesebb a magyarság, a magyar háztartások száma is valamivel nagyobb. Vízváron a magyarság volt kisebbségben. A horvát kontinuus családok, akiket a 17. század végén, mint „régi telepeseket, akik régtől fogva itt éltek ..." 1720-ban is regisztráltak.'" Bélavár lakosai a kedvezmények lejárta után eltávoztak, továbbvándoroltak. Magyar-horvát lakosságú falu. Mindössze hat háztartást ismerünk 1720-ból. Ör (Eör) teljesen horvát faluként ismert 1720-ban. Tizenegy háztartás került feljegyzésre. Korábbi összeírásokban szereplő családok közül egy sem jelenik meg 1720. évi forrásunkban. Az új, 1719-ben érkezett horvát jobbágyok a következők: Kapics, Vilakovics (Filakovity), Loncsar, Pavencics, Cscrakovics. Szentmiklós magyar-vend lakosságú falu. A vendek beáramlása a 17. század legvégéről (1699) folyamatos. Egy részük továbbköltözött. Kontinuus vendfamíliák: Kotjak (Kotnyek), Sollar (Szollár), Herovecz, Polacsek. Később ugyancsak vend területről további népi utánpótlásukat figyelhetjük meg. 1730ban konkrét utalásokat találhattunk a Muraközből történő bevándorlásukra. 1720-ban új jobbágy és zsellér települőként kerültek a következő családfők összeírásra: Brenko, Manecz, Herovecz, Csakovecz, Gallics (Kálics). Közöttük szőlőműveseket is összeírtak 1720-ban. Ugyanekkor a faluhoz tartozó Szentgyörgyváron és Balogpusztákon két horvát jobbágynak volt 60 illetve 21 1/2 kapás szőlője. Atád (Attád) horvát-magyar falu 1720-ban. Kontinuus magyar és horvát családokat találunk, akik már 1687-ben is, mint „. . . régebbtől fogva itt élők..." gazdálkodtak, adóztak. Az új családok: Vraniczky(i) vend, Mathisa Kovacity horvát, Odabasics bosnyák. Mihalovics, Virovic, Karajnic horvátok! Balatinác családról ezt nem lehetett megállapítani, mert szinte évenként hol