Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

VI. A vármegyei autonómia korszaka (1860. okt. 20—1861. nov. 5.) - 1. Az Októberi Diploma kibocsátása

VI. A VÁRMEGYEI AUTONÓMIA KORSZAKA (1860. október 20. - 1861. november 5.) l.Az Októberi Diploma kibocsátása A Bach bukását követő időszak forrongó légkörében országszerte megszaporodtak a tüntetés számba menő ünnepségek. A Kazinczy születésének centenáriumi ünnepségén még a konzervatívoké volt a főszerep.

237 az éledő nemzeti mozgalmak nyitányának az 1860. március 15-i felvonulás áldozatának. Forinyák Géza joghallgatónak a temetését tekinthetjük, amely „Pest-Buda lakosságának több mint negyedét megmozdító tüntetéssé vált".

2

"

18 A tömegeket megmozgató ünnepségek sorából kiemelkedett Széchenyi temetése, a kassai „Széchenyi-halom" emelésének kísérlete. Kisfaludy Sándor balatonfüredi szobrának leleplezése, valamint két somogyi vonatkozású esemény: az egyik Berzsenyi síroszlopának felavatása Niklán. a másik. Xantus János hazatérése Amerikából. A niklai temetőben 1860. június 14-én tartott ünnepségről megemlékezett az országos sajtó is.

2r,y A Pesti Napló somogyi tudósítója Roboz István adott hírt elsőként a rendezvénysorozatról, ahol „a népezrek kivétel nélkül mind nemzeti öltözetben" jelentek meg. Jelen voltak az Akadémia küldöttei, Horvátország és a dunántúli megyék képviselői. Előttük először Somssich Pál adott számot arról, hogyan sáfárkodott az emlékműre összegyűlt összeggel

260 és mondott köszönetet az adakozóknak. Ezt az alkalmat használta fel arra. hogy „képekben ragyogó ékesszólásával" — amint Roboz jellemezte — felidézze a régi mcgyegyíílésck világát, azt a hangulatot, amikor „az egyszerű földbirtokos ... a hazának őt illető dolgai fölött szabadon szólhatott". Ezekben a gyűléstermekben „sarjadzott a hazafiúi erény. ott termett a törvény iránti tisztelet, amely alapja a társadalomnak s legbiztosabb védpajzsa az ország fennmaradásának". Podmaniczky Frigyes, aki szintén jelen volt a niklai ünnepségen, naplójában arról számol be. hogy az „egyes nemzetiségek és vallásfelekezetek között testvéries egyetértés volt észlelhető..."

261 Az egymás után elhangzó pohárköszöntők után Tallián Ede horvát nyelven köszöntötte a horvátországi küldötteket, kiemelve, hogy jelenlétüket úgy tekinti, „mint a két testvérország közti kiengesztelődés zálogát". Az alig néhány évvel azelőtt még üldözött Xantust úgy üdvözölte a Vasárnapi Újság 1862. február 9-i száma, mint a legnépszerűbb nevek egyikét hazánkban. Jellemének legszebb vonásaként emelve ki azt. „hogy egész amerikai élete alatt fő kötelességévé tette a magyar tudományos intézetek érdekeinek előmozdítását". Xantus hazatérésekor olyan ünneplésben részesült, amely nemcsak személyének szólt, része volt az az önkényuralmi korszak elleni tiltakozó mozgalmaknak is. Az ilyen és ehhez hasonló, tömegeket mozgósító ünnepségek 1860 tavaszánnyarán még csak elszigetelten jelentkeztek, de „a nemzeti kultúra védelmét és ápolását is szolgálva ... politikai demonstrációkká is váltak az abszolutizmus