Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)
V. A definitivum időszaka (1854. máj. — 1859. szept.) - 2. A közigazgatás definitív rendezése
A jcgyzőségek kialakításánál ügyeltek arra. hogy a hozzájuk tartozó községek lélekszáma mintegy 4000 főt tegyen. Marcali esetében a jegyzőséghez tartozó községek — Marcali. Bize, Gomba. Csőmének Horvátkút és Boronka — a lélekszámnak megfelelő arányban vették ki részüket a jegyzői fizetéshez való hozzájárulásból. A jegyző jövedelmét a következőképpen állapították meg: Készpénz 250 Pft Lakbérre: 100 Pft Irodai 390 Pft átalány: 40 Pft Természetben: 20 pozsonyi mérő búza á 1 Pft 20 Pft 40 pozsonyi mérő rozs á 1 Pft 40 Pft 10 akó bor á 2 Pft 20 Pft 6 öl tűzifa á 3 Pft 18 Pft 104 Pft Összesen: 390 Pft 104 Pft 494 Pft Csorba főbíró a fizetési jegyzékhez a következő megjegyzést fűzte: „Remélem, hogy ezen fizetéssel értelmes s józan egyéneket nyerendünk meg. mellynél fogva képes leendek azon felsőbb rendeletnek is mcgfeleni. hogy a bizottmányok, adót s katonaságot illető tárgyak németül készíttessenek." A közigazgatás definitív rendezése tovább növelte a német nyelv végleges elterjesztésére tett osztrák erőfeszítéseket. A Pesti Napló 1854. decemeber 19-i száma az osztrák polgári törvénykönyv Magyarországra történt behozatalával kapcsolatban szerkesztőségi cikkben foglakozik a hivatali germanizáció kérdésével: A német nyelv nálunk már úgyis az ipar. a kereskedelem és a művészet nyelve. „...Annyit minden fogulatlanul gondolkodónak el kellend ismernie, hogy mi úgyis csak a német által nyerhetjük meg a remélt eredményeket... csak e nyelv által lépünk a többi Európával is összeköttetésbe." A definitívummal idegen tisztviselők hada lepte el az országot. A véglegesen kinevezett hivatalnokokat arra kötelezték, hogy a számukra 1852. május 6-án kelt belügyminiszteri rendeletben előírt egyenruhát, azaz a huszáruniformisra emlékeztető magyar szabású hivatali egyenruhát viseljék, „hogy az állami tisztviselő már külsejénél fogva is felismerhető legyen". 230 Hasonló előírások szabályozták a szakállviseletet is. Nem minden gúny nélkül írta egy osztrák történész a szakállrendeletről. hogy annak előírásai leginkább „egy divatlapra emlékeztettek". A hivatalnokok ilyen kasztszerű elkülönülése csak növelte a nép körében tapasztalható ellenszenvet a „Bach-huszárok" iránt. „Egy háromcsillagos Bach-huszár az Olymp istenei közé számíttatott s egy főnök semmiesetre sem volt kevesebb Jupiternél, csak úgy szórta a kétfejűsasos mennykőt. mintha ingyen kalapálta volna Vulcán; pedig a kontót nekünk kellett kifizetni." — olvashatjuk egy korabeli politikai szatírában.
