Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

V. A definitivum időszaka (1854. máj. — 1859. szept.) - 2. A közigazgatás definitív rendezése

1861-ben vékony kis könyv jelent meg Lipcsében az Ochmke kiadónál. Névtelen szerzője egyike azoknak a Lajtán túlról érkezett német hivatalnokoknak, akiket a magyarországi közigazgatás átszervezésének végrehajtására szemeltek ki. Röpirata jól érzékelteti azt a konfliktushelyzetet, amelybe az ismeretlen országban, ismeretlen körülmények között dolgozó hivatalnok került. Még a jó szándékúaknak is lépten-nyomon érezniök kellett a közvélemény idegenkedését, sőt ellenszenvét. Tagadhatatlan az is. hogy a Lajtán túlról érkezettek sem álltak valamennyien hivatásuk magaslatán. „Egyesek közülük azt hitték. — írja az említett könyv szerzője — hogy hódítóként érkeztek egy meghódított országba és önteltek voltak. Ezeket gyűlölték. Mások a másik végletbe estek, alázatosak voltak, ezeket megvetették. Nehéz volt az arany középutat megtalálni."

253 A beilleszkedés, „az arany középút" megtalálása mellett sok gondot okozott az elhanyagolt hivatali ügymenet, a beosztott hivatalnokok hozzánemértésc. Bár ebben az időszakban már egyre több olyan hivatalos kiadvánnyal találkozunk, amely segítséget kívánt adni a közigazgatási tisztviselők számára, mégis jogos volt az az útravaló, amellyel a már idézett német hivatalnokot főnöke útjára bocsájtotta: „Ha egy éven belül rendet csinál ... úgy minden elismerést megérdemel." Az alsófokú igazgatásban tevékenykedő tisztviselők kicserélődése lassabban ment végbe. A feldolgozott források alapján úgy láttuk, hogy Somogy vezető tisztviselői is igyekeztek gyorsan és pontosan végrehajtani a szabadságharcban résztvevők elleni és a forradalom tárgyi emlékcinek megsemmisítésérc irányuló osztrák rendeleteket. Derekasan kivették részüket az új rendszer népszerűsítéséből, az új közbiztonsági szervezet kiépítéséből is. Ennek eredményeként elérték, hogy a vizsgált időszakban politikai jellegű, nagyobb tömeget érintő rendszerellenes megmozdulás a megyében nem volt. persze ilyesmi elő sem fordulhatott a megyében állomásozó karhatalom magas létszáma miatt. A felszínen úgy tűnt. a lakosság megnyugodott, a valóságban azonban csak belenyugodott az egyelőre megváltoztathatatlanba és ha lehetősége kínálkozott, közvetve támadta az új rendszert. Kéthely lakói például panaszt emeltek a sikkasztó jegyző ellen s amikor panaszukra nem találtak orvoslást. a megyefőnökhöz intézett felterjesztésükben bepanaszolták a felületesen eljáró járási főbírót.

234 Másutt is találkozunk az önkényeskedő falusi elöljárók elleni panaszokkal. A basali lakosok például panasz tettek a szigetvári járás főbírájánál a községi bíró ellen a „községi ügy hűtlen kezelése" tárgyában. A panaszosok szerint a községi bíró a közmunka összeírását 19 igSsállat és 12 gyalognapszám kihagyásával adta be. de a váltságpénzt az összeírásból kihagyott állatok és napszám után is beszedte. A megyei vizsgálat végeredménye szerint a hiba megtörtént, de „csupán csak a hanyag eljárásnak tulajdoníthatc)... A jövendőre nézvést pedig í Ily nemű összeírások tétele alkalmával fi gyei mezetetik a bíró úr az 1851-iki kormánylap VII. darab 51-ik szám híveni betartására".

2

'"' Az ilyen és ehhez hasonló esetek arra engednek következtetni, hogy a nép nem azonosult a sorsával kapcsolatos, de megkérdezése nélkül született rendelkezésekkel. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a Bach-féle közigazgatási rendszer „tiszta formalizmussá fajult, az óriási gépezet üresen zakatolt". ~'

6 Még a pozitív, a régi vármegyei rendszer keretein túlmutató törekvések is csak torz, felemás formában valósulhattak meg.