Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

I. Az abszolutisztikus berendezkedés első kísérlete: Windischgrätz magyarországi megbízatása

I. AZ ABSZOLUTISZTIKUS BERENDEZKEDÉS ELSŐ KÍSÉRLETE: WINDISCHGRÁTZ MAGYARORSZÁGI MEGBÍZATÁSA Windischgrátz 1848. október 16-án kelt főparancsnoki kinevezése tulajdonképpen a kudarcot vallott Jellasics télreállítását jelentette s megbízatása „a magyarországi abszolutisztikus berendezkedés első kísérlete"

6

. Windischgrátz rendkívül magabiztosan látott munkához. December 14-én jelent meg Kiáltványa, amelyben így fogalmazza meg célját: „Az olly igen megbomlott rend és csendnek helyreállítása — Magyarországnak a monarchiának többi részeivel legszorosabb testvéri kapcsolatban leendő felvirágzása és boldogítása ... Jelszavam: a lázadók megsemmisítése, segítség és védelem O felsége hű alattvalóinak."

7 Meggyőződése volt. hogy a magyarországi forradalom leverése nem várhat már sokáig magara, és ennek a meggyőződésének nemegyszer hangot is adott: „Én itt Magyarországon végezni fogok a forradalommal" — jelentette ki egyik. Schwarzenberghez írt levelében.

8 Ugyancsak Schwarzcnberghez írta 1849. január 3-án: „E forradalom kezdete óta a körülményekről alkotott ítéleteimben egy pillanatra sem tévedtem."

9 Ez a magabiztosság nyilvánult meg abban is, ahogyan a magyar országgyűlés békcküldöttségénck tagjaival bánt.

1 Windischgrátz magatartása és kijelentései egy pillanatra sem hagynak kétséget az iránt, hogy számára az egyetlen elfogadható megoldás „a feltétel nélküli alávetés" volt. Véleményével azonban nem állt egyedül. Osztoztak benne Bécs vezető kormányférfiai, akik minden reményüket azoknak az intézkedéseknek megvalósulásában látták, melyeket Windischgrátz Magyarországon hozott. „... nemcsak ennek az országnak a jövője, hanem az egész Monarchia üdve függ öntől" — írta Olmützből Kulmer báró — „Sehol sincs nagyobb szükség szigorra, mint Magyarországon, ahol a büntetlenség érzése (das Gcfühl der Impunitát) évek óta gúnyt űz minden tekintélyből, ahonnan a kötelességtudat, engedelmesség, törvénytisztelet már rég száműzettek".

11 Bécsben már „ekkor elhatározták, hogy a magyar törvényes intézményeket gyökerestől ledöntik és kiirtják s Magyarországot az örökös tartományokkal teljesen egyenlően kormányozzák".

12 Viták voltak azonban az újjárendezés gyakorlati megvalósításának kérdésében: Bécsben nem akarták figyelmen kívül hagyni a magyar konzervatívok véleményét sem. s „olyan feltételeket igyekeztek szabni, amelyek azok számára nem voltak eleve elfogadhatatlanok."

L Jól érzékelteti a Bécsben kialakult véleményeket a Figyelmező című lap cikkírója a lap január 26-i számában: „Vannak Bécsben számosan, kik Magyarországot, mihelyt megieend hódítva, tisztán mint meghódított országot akarják kezelve látni. Ezek az egészet íabula rasa-nak nézik, semmi közjogot el nem ismernek és azt tartják, hogy a lázadással minden létező alkotmányos jog megszűnt. ... Maga a SchwarzenbergStadion-kormány még nem határozta el magát és a Magyarországon kifejlődő véleménytől függesztette fel elhatározását... A dolgok velejére azonban, arra nézve, hogy mi legyen Magyarhon belorganizmusa. a minisztérium elhatározva nincs, ha azt kiveszem, hogy a magyar elem suprcinatiáját tűrni vagy felkapni