Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

I. Az abszolutisztikus berendezkedés első kísérlete: Windischgrätz magyarországi megbízatása

engedni ismét semmi esetre sem akarja... Mindezekből világos, hogy a magyar korona birtokának integritása forog kérdésben és minden, mi vele összefügg."

14 A magyar konzervatívokkal való tárgyalás szükségességét Stadion belügyminiszter vetette fel a január 6-i minisztertanácsi ülésen. Több. Windischgrátzhez írt levélben

16 is olyan megoldást szorgalmaz, amely tevékeny részvételt biztosítana az „elismert képességű, kipróbált érzelmű, befolyásos magyar államférfiak számára" abban a munkában, amellyel Magyarország jövőbeni helyzetét kívánták szabályozni. Ilyen emberek pedig szép számmal akadtak mind a magyar konzervatívok között, mind a megyék tisztikarában. Az előkészületi munkálatok eredményeként jelent meg a „Provisorische Landcsverwaltung". amelyben Windischgrátz a megszállt területek igazgatását „egyenlőre csak ideiglenes jelleggel és a katonai szempontok messzemenő előtérbe helyezésével szervezte meg."

17 Március első felében a magyarországi belügyek igazgatására hivatalnoki testület jött létre, amelynek elnökévé Windischgrátz „rendíthetetlen hűsége", „elévülhetetlen érdemei" miatt a konzervatívok egyik vezérét. Szögyény-Marich Lászlót nevezte ki.

18 Az ő hivatali működése jobbára csak a központi igazgatásra szorítkozott, mert „a megyei és a városi királyi biztosokat a herceg nevezte ki s közvetlenül vele érintkeztek, s tőle kapták utasításaikat".

19 A Windischgrátz által létrehozott közigazgatási szervezet legfontosabb elemei azún. „ideiglenes császári biztosok" voltak. „... többnyire olyan egyének, akiket neki tanácsadói ajánlottak, de kiket a legtöbb esetben személyesen nem is ismert s kikkel a bizonytalan közlekedés miatt érintkezni is nehéz volt ..."

2() A császári biztosok számára kiadott utasítás

21 egyik elsőrendű feladatként szabta meg. hogy a megyei és városi hivatalokat „a rosszérzelmű és kompromittált egyénektől" meg kell tisztítani. Megtiltotta a megyei közgyűlések és bizottmányi ülések megtartását. Felhívta a császári biztosok figyelmét, hogy az uralkodó, helyettese illetve az általuk megbízott szervek utasításait szigorúan tartsák be. utasította őket. hogy — szoros együttműködésben a katonai parancsnokokkal — őrködjenek a közrend felett, kísérjék figyelemmel a tisztviselők tevékenységét. A közveszélyes egyéneket fogják el és — rangra és rendi állásra való tekintet nélkül — a katonai parancsnokoknak adják át. Egyetértésre talált a császári kormányzat törekvése a magyar konzervatívoknál is. akik február derekán Apponyi György vezetésével bizottságot hoztak létre, amely feladatául tűzte ki. hogy megvizsgálja az ország politikai helyzetét, és javaslatot tegyen arra vonatkozóan, hogy Magyarország és az összmonarchia helyzetét milyen elvek szerint szabályozzák. A terjedelmes Emlékirat.

22 amelyet Apponyi március 25-én terjesztett Schwarzcnberg elé. részletesen foglalkozik a magyarországi közigazgatás átszervezésével is: a legfontosabb feladat a jelenlegi helyzetben a megbízható személyek kiválasztása. A reformmozgalom képviselőivel különösen óvatosan kell bánni, mert — bár tehetséges emberek vannak köztük — ők tekinthetők a magyar forradalom okozóinak, vagy legalábbis támogatóinak és jelenleg is az osztrák kormánypolitika ellenzői közé tartoznak. A forradalom alatti hivatalnokokat szigorú igazolási eljárásnak kell alávetni, mert többségük megbízhatatlan, sőt büntethető. A bizottság tagjai szükségesnek tartják a forradalom alatt kinevezett összes tisztviselő eltávolítását. „Legfőbb ideje. — írja Apponyi — hogy a hivatalviselést ne tekintsék a szeretetház egyik fajtájának."

23