Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)
V. A definitivum időszaka (1854. máj. — 1859. szept.) - 1. Az úrbéri rendezések Somogyban
V. A DEFINITIVUM IDŐSZAKA (1854. május — 1859. szeptember) 1. Az úrbéri rendezések Somogyban „1848 legnagyobb tette kétségtelenül a jobbágyfelszabadítás volt. Magyarország minden 5 lakosából 4-nek a lét- és jogviszonyait változtatta meg gyökeresen" 22 "" — állapítja meg Szabad György egyik tanulmánya. Az 1848. április 11-én a király által szentesített törvénykönyv azonban csak kerettörvény jellegű volt. annak tekintették megalkotói is. akiknek álláspontját az utolsó rendi országgyűlés végeztével Szentkirályi Móric és Kossuth Lajos így összegezte: „Nem minden ez. mi egész nemzet jövendőjét magában foglalná, hanem alapja jövő kifejlődésünknek." 226 Az úrbéri terhek megszűnéséről rendelkező IX. t. c. is egy sor kérdést nyitva hagyott — pl. a szőlődézsma. vagy az úrbériséget vesztett földesurak kárpótlásának gyakorlati megvalósítását. Az 1848 nyarán összeült első népképviseleti országgyűlés napirendre tűzte ugyan ezeket a kérdéseket, végleges döntést azonban a katonai helyzet alakulása miatt nem tudott hozni. így a vereség után a győztes bécsi udvar sem térhetett ki az elől. hogy az 1848-ban megkezdett úton továbblépjen. 227 A jobbágyfelszabadítás tényét Bécs is elismerte, most már inkább arra törerekedtek. hogy mindezt úgy tüntessék fel. mintha a császártól kapta volna a magyar paraszt, nem pedig 1848 vívmánya lenne. 1849 januárjában az ország meghódított területeire kinevezett császári biztosok rendszerint azzal kezdték tevékenységüket, hogy hirdetményeket bocsátották ki az úrbéri terhekkel kapcsolatban, illetve szigorú büntetést helyeztek kilátásba azokkal szemben, akik tartozásaiknak nem tesznek eleget, így cselekedett Somogyban Czindery László is. 228 A világosi fegyverletétel után már általános volt a parasztok ellenállása azokkal a földesúri kísérletekkel szemben, amelyek terheik növelésére irányultak. Faizás ürügyén az erdőket pusztították, nagy károkat okozva ezzel a földesuraknak. 22} Különösen nagy volt az ellenállás a bordézsma kérdésében, hiszen ezt az első népképviseleti országgyűlés 1848 szeptemberében eltörölte. Czindery még Somogy császári megszállása idején is felsőbb uatsítást vár ebben a kérdésben, hiszen — mint írja — 1848 őszén „az akkori törvénytelen állapotok idején... egyetlen földbirtokos sem merte akárcsak megkísérelni is (a borkilcnced) követelését". 230 1849 őszén már más a helyzet: a győztes bécsi kormányzat a népképviseleti országgyűlés valamennyi intézkedését hatályon kívül helyezte és szeptemberben megjelent Geringernck a kerületi biztosokhoz intézett körlevele is. amelyben elrendelte, hogy világosítsák föl a népet arról, hogy változatlanul érvényben vannak azok a törvények, amelyek a nem úrbéri jellegű szőlők és más földek után járó tartozásokra vonatkoznak. 21 ' így aztán Fcstetich Antal ügyvédjéhez írt levelében leszögezheti: „... mind múlt évre. mind jövőre a szőllős gazdák kötelesek a birtokosoknak megadni a mi törvényes ... az önkényes eljárásokat félre vetvén..." minden 1767 után ültetett, nagyobbított vagy szerződés mellett kiadott szőlő után a dézsmát meg kell követelni. 232
