Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)
V. A definitivum időszaka (1854. máj. — 1859. szept.) - 1. Az úrbéri rendezések Somogyban
De nemcsak ezen a területen érződött az 1848/49. évi szabadságküzdelmek bukásának hatása, „a gyarmati elnyomás újabb viszonyai között a tőkehiány problémája ... meg élesebben jelentkezett a magyar mezőgazdaságban." 233 Hűen tükrözi ezt a helyzetet Galgóczi Károlynak a Hunyadyak kéthelyi uradalmáról adott jellemzése: Az úrbéri robot és egyéb úrbéri tartozások megszűnése miatt az uradalom elesett a megszokott munkaerőtől, hiszen „napszámosokat igen kevés számban és felette magas napi bér mellett lehetett csak kapni", ugyanakkor a kiesett munkaerő pótlására a szükséges tőke sem állt rendelkezésre.^ 4 A földesurak országszerte komoly anyagi gondokkal küszködtek. A helyzet komolyságára való tekintettel az uralkodó 1849. július 7-én nyíltparancsban 2 " intézkedett arról, hogy még az úrbérrendezési munkálatok befejezése előtt előleghez jussanak mindazok, akiket az úrbér eltörlésével károsodás ért. A gyakorlati megvalósításra vonatkozóan 1850 áprilisában jelent meg a pénzügyminisztérium leirata. 236 Eszerint az úrbéri tartozások megszűnte miatt keletkezett károk pótlására „minden úrbéri telekért 30 Frt 's minden úrbéri házas zsellérért 5 Frt" előleg adható. Az előleget készpénzben „az álladalmi pénztárakból" fizetik ki. Geringer ehhez a leirathoz valamennyi miniszteri biztoshoz címzett végrehajtási utasítást mellékelt, amely tartalmazta a teendőket azok számára, akik az előleghez hozzá akartak jutni. Mindenek előtt a járási szolgabíróktól beszerzett igazolás alapján kimutatást kellett készíteniük a jobbágy- és zsellértelkck számáról. Ezeket a kimutatásokat a kormánybiztos „levéltári és egyéb kimutatások segítségül vételével" hitelesítette. Igazolást kellett beszerezni arról, hogy a folyamadó 1848/49-ben a „lázadással" nem állt kapcsolatban, így a pénzügyminiszteri leirat 4. szakaszában megfogalmazottak alapján nem zárja ki magát az előleg fizetés lehetőségéből. Igazolást kértek végül arról is. hogy a folyamodónak van-e és mennyi adótartozása. 237 így — annak ellenére, hogy az említett uralkodói pátens úgy fogalmazott, hogy a fizetés lehetőleg gyorsan, egyszerű eljárással történjek — az úrbérkárpótlási előleghez csak körülményesen, nagy tortúra árán lehetett hozzájutni. A nehézkes ügyintézés, a törvényhatóságok sokszor önkényes eljárása a földbirtokosok körében is rossz közhangulatot teremtett. Még a Noszlopy által túlbuzgónak, a zsarnokság vak eszközének nevezett egykori császári biztos Czindery is arról panaszkodik, hogy a kárpótlási összeget, amelyet részére megállapítottak, többszöri sürgetése ellenére sem kapta kézhez: „... igen jól esmérem a magas Dicastériumnak szokását, hogy mindent haladék nélkül megkívánnak, de a mi tőlük várandó azt hónapokig kell sürgetni". A soproni helytartóság közbenjárására a megyefőnökség meg is rója Czinderyt a meg nem engedett hangnemért: „a jövendőre ollatén sértő kifejeztésekkel mint a minővel a most említett levelében magát kifejezni tetszett a cs. kir. tisztviselők ellen élni ne méltóztasson..." így hát a Lipót Rend Vitéze is megkapta a „leg első megrovást" életében, mert panaszkodni merészelt. „Hallgatnom kell és nyögnöm" — vonja le a végső tanulságot. 238 A birtokviszonyok rendezetlensége miatt megszaporodott az úrbéri perek száma. Ez volt a következménye annak, hogy a rendeleteket mind a paraszt mind a földesúr a maga szája íze szerint értelmezte és annak megfelelően cselekedett, így indítottak pert a kötcsei közbirtokosok zselléreik ellen 239 amiatt, hogy azok 1848-tól „noha curiális úri funduson települtek, tartozásaikat leszolgálni elmulasztották". A zsellérek pedig azt fájlalják, hogy „minden adót éppen úgy fizetnek mint a gazda" — azaz úrbéresek — mégis további robot teljesítésére
