Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

IV. Az új közbiztonsági szervezet kiépítése - 2. A csendőrség megszervezése és működése Somogyban

fogva az ilyen ellenszegülők ellen a legszigorúbb fenyítések és a törvény egész súlya alkalmazandó, különben a csendőrségi intézmény saját rendeltetésének meg nem felelhet"

220 — tájékoztatja Augusz a megyefőnököt. Az ország többi részéhez hasonlóan Somogyban sem voltak ritkák a csendőrségi túlkapások. Ezek között is országos feltűnést keltett a Marcaliból a kaposvári megyei börtönbe kísért rabok esete, akik a részeg csendőrkáplár „illetlen bánásmódja miatt" többhetes kórházi ápolásra szorultak. Az esettel a Pesti Napló is foglakozott, de la Motte báró helytartósági alelnök éppen a Pesti Napló cikkérc hivatkozva utasítja a megyefőnökséget, hogy rendeljen el vizsgálatot az ügyben. Jelentésében a megyefőnök tompítani igyekszik az eset élét. hivatkozva az orvosi vizsgálat erdményére. mely szerint szó sincs életveszélyes, vagy jelentős sérülésekről, azt azonban kénytelen elismerni, hogy acscndőrkáplár „... im übertricbenen Diensteifer sich Unzukömmlichkeiten erlaubtc". Végül igyekszik megnyugtatni de la Motte-ot. „... dass bei dem Volkc durch dicscs Ereignis erregte üble Scnsation bercits gchoben ist". Jellemző az egész eljárásra, hogy a vizsgálat csak a kíséreti segítségül rendelt pandúrok tanúvallomására hagyatkozott. A csendőrparancsnokság a vétkest szóbeli megrovásban részesítette.

221 Szélsőséges, de a csendőrség módszerére jellemző az az eset. amely a Marcali melletti ún. Pradcr kocsmában történt 1851 júliusának végén. Kaposvárról a marcali járásba küldtek két álruhába öltözött csendőrt, azzal a céllal, hogy magukat szökött honvédnek kiadva a nép hangulatát kipuhatolják. A két pandúr azonban „túljátszottá szerepét", a Prader kocsmában részegen hangoskodtak, megfenyegették az ott tartózkodó — magyarul nem tudó — Steiss pénzügyőrt, aki egy óvatlan pillanatban agyonlőtte a két szökött honvédnek vélt csendőrt. Az eset nagy riadalmat váltott ki a megye főnökségen. Csorba főszolgabíró igyekezett a két csendőr esetét — akik „negédes gondatlanságok áldozatjai lettek" — elsimítani. A pénzügyőr ellen eljárást indítottak, amelynek végső kimeneteléről nincs tudomásunk. Steiss ugyanis a tárgyaláson egészségi állapotára hivatkozva nem jelent meg.

221/a Hogy nem volt zavartalan a katonai és polgári szervek együttműködése sem. arról több forrás is tanúskodik. Egymást vádolták önkényeskcdéssel, hivatali hatalommal való visszaéléssel, egymás hatáskörébe való beavatkozással. Példa erre Kovács Pál szigetvári főszolgabíró ellen a kaposvári csendőrkapitány részéről emelt panasz, aki nem kevesebbel vádolta a főbírót, mint azzal, „hogy az a legmerészebb pimaszsággal ártja magát a tisztán katonai dolgokba" („... dass er sich in den rein militárischcn Dienst mit der indolentesten Dreistigkeit mengt"). Kovács Pál terjedelmes nyilatkozatban kényszerül magyarázkodni, sértett önérzettel követel elégtételt, mert hova vezet az. ha a méltatlan és alaptalan feljelentések miatt a „roppant teendőkkel halmozott tisztviselőt a tevékenység teréről önvédelemre" kényszerítik.

222 Ennek a „tisztán a szuronyok hatalmára alapított uralom"-nak

223 gyilkos kritikáját fogalmazta meg Széchenyi Ein Blick ... című röpirata, szavait egyenesen Bachnak címezve: „Tagadhatatlan is. hogy az ön csendőrei Magyarország népességének minden osztálya előtt sokkal gyűlöletesebbek azon emberi vadnál, melynek üldözésére rendcltetvék: és ez — így hisszük — meglehetős bizonyítéka annak, mily rokonszenvet éreznek Magyarországon az ön kormányzási rendszere iránt, és hogy mily erős gyökeret vertek eszméi... Sokkal jobban gyűlölik az ön védangyalait. a rablóvá ée gyilkossá erőszakolt legényeknél."

224