Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
A kiadó köszönti a hetven éves szerkesztőt
A kiadó köszönti a hetven éves szerkesztőt... Tenni kelj... Kanyar József személyisége és munkássága sokszínű. Hogy ezt a címet választottuk, azért van, mert ebben a kijelentésében benne érezzük az elkötelezettségét, a felelősségérzetét, ugyanakkor a rá annyira jellemző dinamizmust is; ezúttal a szó mozgékonyság és tetterő értelmében. Mozgékonysága, munkabírása életkorát bőven meghazudtoló, csodálkozásra késztető, s voltaképpen példaadó is. Hiszem, hogy akik régebben ismerjük, mind fölkaptuk a fejünket, amikor azt hallottuk, hogy hetvenéves. Hetven? Már ennyi lenne? Csak nem?! ízlelgetem a szót: hetvenéves. Valahogy furcsának tűnik az ő neve mellett. Egyik találkozásunk idéződik fel bennem, levéltári dolgozószobájában, néhány héttel hetvenedik születésnapja előtt. Előtte nap nyilatkozott a pécsi televíziónak, derűs türelemmel fogadta a tévé-felvételekkel járó minden fáradságot. Aznap, amikor ott ültem nála, a levéltári rftunkáján kívül egy emléktábla ügyében tárgyalt, telefonon, a követ- kező évkönyv szerkesztésével foglalkozott, témákat javasolt, cikkeket rendelt a Somogy című folyóiratnak, ahol állandó rovata van. S közben még velem is beszélgetett, mintegy másfél órát, a napi munkaidő lejárta után is. (Azt hiszem, ő soha nem ismerte a hivatalos munkaidőt.) Ekkor, ezen a beszélgetésünkön mondta, hogy nagyon fontos a fiatalok számára a történelemismeret, a kultúra szeretete, az iránta való érdeklődés, a hon- és helyismerettel való foglalkozás. Nagyon fontos kedvet ébreszteni bennük mindezek iránt, felkelteni az érdeklődésüket, átadni nekik, ami már ismert. És, mondta még, szerepe és felelőssége van mindenkinek, aki tehet valamit az ügy érdekében, legyen bármi a foglalkozása, dolgozzon akárhol. írás, rövid kis sorozatok, előadások, táborszervezés, szakkör, egyetlen érdeklődő fiatallal foglalkozás — minden, de minden nagyon jó, nagyon kell, nagyon fontos. Ez másfél órás beszélgetésünk rövid summázata. A végéről egy mondat azonban szó szerint ide kívánkozik. Amikor befejeztük a beszélgetést, egy percre, legfeljebb kettőre közénk telepedett a csend. Kanyar József félig lehajtott fejjel maga elé nézett, majd felemelte a fejét, s még ezt mondta, mintegy összegzésképpen s nyomatékül: ,,Igen. Tenni, tenni, tenni kell...” E találkozásunk után nem sokkal interjút adott a Magyar Nemzetnék. Mintha csak a beszélgetésünket folytatta volna, immár általánosabban értelmezve, kiszélesítve a témát, a lényeget. Érdemes idézni a szavaiból, a gondolataiból. „Úgy érzem, ahhoz, hogy valaki a magyar történelem szolgálatába álljon, vagy a szülőföld történetének megírásához hozzákezdjen, s a honismereti mozgalomban aktívan részt véve, a feltárt történeti kincseket széles területen népszerűsítse, megszállottnak kell lenni. De nem elég a megszállottság, hanem a szülőföldet is mélységes 5
